(Gabriel García Márquez)
Valahol „Nyugat-Ázsiában” összeröppentek a madarak. Ki innen, ki onnan szállt le a vármegyeházára, onnan a Bessenyei terembe.
Dalos-madár is akadt bőven közöttük, rögtön az elején szépen szólt egy Ratkó vers.
Majd szépen sorban ültek le a mikrofon drótjára, hogy egyéni dalukat elcsicseregjék. Mindjárt az első előadó egy pajzán kukorékolással kezdett, azt is elmondta bevezetőjében, hogyan csevegett a terem névadójával, Bessenyei szobrával, kicsit fanyar humorral és kissé szemtelenül. Majd kortalan fecskéktől, pacsirtáktól, de még Turul madártól is zengett a terem sorban. Hallhattuk olyanok énekeit is, akik már nem tudtak saját szárnyukon iderepülni, mert már az angyalok italát fogyasztják a mennyei páholyban. Onnan biccentettek elégedetten, mint az értük gyújtott mécsesek lángjai.
Egy debütáló helyi pacsirta is megszólalt, aki nagyon boldogan repdesett friss szárnyaival párja oldalán.
A békés estén a szívek megnyugodtak, és a lelkek is jól szórakoztak, hogy újult erővel készüljenek az év végére és a következő toronytalálkozóra, amikor majd Kecskemétre repül a dalos csapat.
Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 13:38 :: Radnó György
