Pásztor Attila - Atyla : A légy

Lemenő nap sugarában cikáztak a kövér legyek,

s köröket a légbe írva vállalták a “szerelmeket”.

Röptében is kettőt-hármat? Ember fia beleszédül,

honnan ennyi muníció, hol a potroh zöldje kékül.

 

Egy ződ légy is legyeskedett, ám a célt biz’ elvétette, 

cseklett-nyaklott a botkormány, s beleszédült a levesbe…

Mely parázson, bográcsban főtt – igaz, vagy tán hamisgulyás.

“Thermál vízben nyár közepén árthat a sok lubickolás!” –

konstatálta, s kapálódzott fuldokolva – lába égnek.

Szárnya egyet-kettőt rezdült, s aztán érte csak a végzet:

“Ettem, ittam? Fürödtem is! Halálomér’ mit bánkódjak?

Löttyintsenek bár tyúk elé, örülhetek száz utódnak!”

 

Az, kit jóléte visz sírba, mivel lehet elégedett?

Levesébe sohsem köptek sem emberek, sem a legyek.

 

Legutóbb szerkesztette - Pásztor Attila - Atyla
Szerző Pásztor Attila - Atyla 227 Írás
Becsületes nevem: Pásztor Attila Művészet kedvelő, ok-le vele s bohó mérnök víg zettséggel... NME 1985