Fehér falak, kopott lepedő a nyikorgó ágyon,
a hajnali ágytál csípős szaga még belengi a szobát,
az ablakból megkapó hegyi táj láttatja magát.
Ez a 10-es kórterem.
Ajtó nyílik, eltévedt beteg áll némán a résnél,
nem tudja, hol van, tán azt sem, mi történik vele.
Hörgő köhintések, lassú csoszogás neszezése.
Ez a 10-es kórterem.
Bizonytalan árnyként apám sziluetje közeledik,
megtörten vezet körbe új otthonán,
a kórházi ágy, s mellette álló szekrénnyi birtokán.
Ez a 10-es kórterem.
A szobában félelem lapul.
A feladás angyala itt kering már az ablak előtt.
Miértjeim süket fülekre találnak.
Ez a 10-es kórterem.
Panasz, fájdalom, keserű szavak,
pillanatnyi hiába ölelések, s az ablakok kinyílanak.
Apám némán ül az ágyon, félelemmel teli szemében,
a halált már ott találom.
Ez a 10-es kórterem.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:14 :: B.G.Boróka
