Tóth Antal Csaba : Érdemes

 

 

Erősen sodró zúgón úszva felfelé

medret mosott testemen a jég.

Vízből kitekintő arcom oldalán

utat vájt a szél.

 

Gondolkodni mindazon,

mit évszakok elvittek rég,

s földnek forgása

tisztább képet adott:

Érdemes.

 

De csak olyan lélegzeten át,

mely már régmúltban

megrohadt hús szagát

frissen vágott fű illataként

engedi láttatni.

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2013.07.14. @ 21:59 :: Tóth Antal Csaba