Egyszer ifjonti kutyákhoz így szólt a vén ordas farkas:
„Legyünk eztán hű testvérek! – Juhászra többé ne hallgass!
Néhány csontot lök elétek cserébe a szolgálatért,
s télen láncon raboskodtok löttyben úszó langy falatért!
Feledtetek farkas ösztönt és vele a vérszagú éjt…
Fogjunk össze, s osztozzunk e szép nyájon aratva babért!”
A kutyák mind összenéztek, hiányzott, ki alkut fontol,
gazdájuktól minap vált meg egy tapasztalt, vén komondor.
Mellső lába sántult hajdan, de megmaradt tekintélye,
ám az idő üszkös foga az életét nem kímélte.
… Vezér nélkül néztek össze, felejtvén, hogy néha-néha
acsarkodtak is egymásra -, kedvük hozta meg a préda!
„Holnap éjjel nyissatok rést, s belopózunk az akolba,
erről pedig nyikkanást se, bárhogy s bárhol csíp a bolha!”
Úgy lett, ahogy megegyeztek, lopva jött a farkas falka,
s biz’ a hűtlen kutyasereg egyiküket sem ugatta.
Sokan voltak, s a kutyákat! tépték széjjel legelsőre,
aztán kosokkal végeztek, fojtogattak nyakra-főre.
Nem maradt eleven birka, soká tartott a vérengzés,
haláltusák zaját nyomta el a záporló égzengés.
Megnemtámadási paktum hátterében mi lehetne?
Ígéret, amelyet szeghet orosz vagy a német medve…
Háttérben „Világhatalom”… Fináncok ás fegyvergyárak,
s hány millió véráldozat hullatta könnyét anyáknak!
Nem emberek, de farkasok… Mindegy, ki volt Hitler, Sztálin…
Egy római csecset szoptak, s mindkettőjük neve: Káin!
Legutóbbi módosítás: 2013.07.23. @ 04:42 :: Pásztor Attila - Atyla
