Marthi Anna : Bokréta

Nem így van.

Tegnap az ezredik belealvás, és rámmaradt ragaszkodás fájt nagyon…

Mégis fárasztóbb napok, a meleg, házfelújítás, vendégek.

Tíz perc múlva kimegyek a kertbe, leszedem a ruhákat.

Ma meg sem álltam, vannak ilyen napok. De máris képet, verset kaptam,

megérdemeltem azt is, hogy egy hivatásos mérleg végignézzen rajtam.

Alakulóban, már jobb. Ezt mondta. Bár a pókhálókat a falon az ő

szemei sem tudták kikerülni, a mai nagytakarítás sikerült – végre.

Te ismersz. Mehetnék Pestre holnap, újabb …érdemlés lenne…

vagy szembenézhetnék a legnagyobb félelmemmel, bárcsak tudnék!

Vajon lesz még kezed kezemben, és vajúdni merem-e azt is, ami

gyerekkorban betokosodott, és nem volt ki hipnotizáljon…?

A három-pontokon túl is várlak, szavak járművein régóta ideérsz már.

Mennyi bölcső-ringatás fogja feleleveníteni mosolyodat, te valamiért

mindig újra vagy, megfoghatatlanul, mégis régimódi-patinás, rozsdán,

bokrétán, mindenen életem színe, ha szépet látok, ott vagy benne.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:48 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1339 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak