Marthi Anna : A jelen múltja

2013.06.09. Marthi Anna Egyéb 4
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Krétarajzért esdeklő aszfalton jelenem múltja.

Árnyalatnyi különbséget látok, mert épp

mástól gömbölyödik a has. Mégis tőled. Fukarul

bántam tetteimmel, miközben zsoltárokká

csodáltam, régi, kopott könyveket. Félrelépett

lábbal megbicsaklottan, akit szerettem nem is

létezett, akivel mentem, hinki lett, elgázosítva

ezzel maradék félelmemet az anyaság(od)

szentsége iránt. Hát itt vagyok: a múlt jelene,

kijavítottam ezer kényszerképzetet, s egy

újabb hibának tűnőből vált erénnyé, hogy

miért is létezem… Gyermeki fényed

jövővé érleli, általad megfogant hitben

sorsom rámutat: ez lesz a szerep,

hol játékosan alakítja küzdéssé, mint

eltanulhatót, s még mindig szerelem.

 

Legutóbbi módosítás: 2013.06.09. @ 15:01 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1359 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak