Lantos Tímea : Boldog visszatérted

 

 

 

Oly ritkán vagyok

sírodnál, apám,

bár úgy hiszem,

e föld lesz az én

örök hazám.

 

Mégis mily idegen,

hogy rideg szél

csapdossa emléked,

s karcolta márványba

neved, a végzet.

 

Négy éve lesz,

és bevallom, azóta

más  vagy nekem.

Az ember már csak ilyen.

 

Mint beteg kinek

levágták lábát,

még olykor keresi

barátját, az öreg

bakancsát…

 

Négy éve,

elvette tested

a komor február.

Vértelen ajkunkra

néhány pihe szállt,

s takarta fehérbe

lábunk nyomát.

 

Végtelennek adott

szemfedőd

fedi minden vétked,

elbújt a harag, amit

gyermeki szívem

egykor érzett.

 

S ha nyugszol most

Isten kegyelmében,

legyen békéd

és boldog visszatérted!

 

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2013.06.28. @ 04:13 :: Lantos Tímea
Szerző Lantos Tímea 81 Írás
Azt hiszem mindig éreztem magamban valami pluszt, és ki nem aknázott energiát. Szeretnék adni... Alkotásaimban próbálom megfogalmazni az emberi élet törékenységét, a szeretetet, a hitet, és a természet megfoghatatlan szépségét. Eddig három antológiában jelentek meg műveim, illetve egy kedves barátom könyvbe köttette verseim, novelláim. Azt hiszem jól írni, nem könnyű feladat, mint egy összetört porcelán darabjait akarnánk összeilleszteni... Hogy a verseket, ki hogy értelmezi, több tényező függvénye, és ha egyeseknek nem tetszik az sem baj, hiszen írni csodálatos megtisztulás!