Hónap: 2013 június

    miért legyen erőszak a vers mint amit folyton kiböknénk lehetne úgy is ahogy nincsen jól csinálni alkotás örömeként cselekvéseken szürke máz van az alkotástól kapott lázban a tettek elszeretve nézik ahogy pihenünk a lelkiségig         [… Tovább]

    Patak lenne az én könnyem, Ha te elhagynál, ím éngem, Lassan, lassan csurdogálna, Fájdalmas dal csobogása.   Kőtől-kőig csurdogálna, Jaj, fájó dal csobogása.   Ahogy lépted távolodna, Szívvirágom elhervadna, Szél tépné le szirmaimat, Meggyalázná illatomat.   Fától-fáig szirmaimat, [… Tovább]

álmom roppan bánatkéken csontkeményen nézed tétlen csontkemény   Barátságunk elföldelted szavak ékét közénk verted feléd szállt a szelíd jó szó válaszolt a golyószóró   álmom roppan bánatkéken csontkeményen nézed tétlen szívemen tört pici ablak barátságom: elsiratlak    

(Bosszú) Rebelde c. vers folytatása       Hova írjam föl létezésem igéjét, ha a lámpásfogat úgy pislákol szemedben, mint hajadon a bogáncsból szőtt aranyfonat?   Eléggé humánus embernek érzem magam, mert én sohasem a célszemélyt utálom, hanem a kedvetlenség [… Tovább]

  Nem tudok haragudni rád,   ha összecsendülök veled,  -mint két törött kristálypohár-  zeng bennem egész életed.  Lehetsz méreg, gyógyír vagyok, minden cseppben sírig ható, s a seb, mit rajtam ejtettél,  elmúlt, ki se tapintható.  Ne szaggasd fel, nincs már [… Tovább]

Arany fénysugár a kacér szív. Mint pillangó, szőke fürtre száll. Méhek raja zeng… Pihe-puha paplan fodrától kerek ég alatt, búzamezőt fésül a nyár.    

  Harmadnapja kísérget a magány… S csak Isten a tanúja, igyekszem úgy tenni, mintha nem is hiányoznál. Pedig azt sem tudom, az vagy-e, ki törékeny percet teremtve álmában átölelt, hogy megtévesszen, és azt érezzem, ez a pillanat megfeszül és itt [… Tovább]

hát     hát legyen csend hogy így simuljon el a sötét illanjon pillanat pihenjen hang kis fény rezzen gyertya lángjába zárva lélek lebbenjen csendben nem zavar   legyen csend autók állnak betonon nem csikorog kerék kocsmából semmi zaj se [… Tovább]

kemény vers, csukjátok be füleitek és szemetek     Sose ültem rajtad, belefulladni is csak a közepes bazinba, a Weekenden. Gyerekkorban történt, lábam zászlóként lengett kifele, az ijedtség előtt láttam, mélyvízi tekintettel. Nekem te is halálos, a fogászat is, de [… Tovább]

    M.Laurens Régi képed a falamon   Szorítlak máig, mégsem érlek el, Távol vagy s csak a hiányod ölel. E világban Mi, végleg elveszünk. Csak puszta semmit ölel két kezünk   Voltunk két szív egyetlen lélekben, Most emlék vagy, [… Tovább]

    Ha múltam az űrben eltűnik, még mielőtt levadászod lelkem, hogy találod meg szarvastestemet? Farkasként éhezel húsomra tudom, fényeddé válik benned a vérem, ízlelnéd minden egyes cseppjét, miközben én csak álmaimat kérem. Vadak között pihentem egyedül, nem harcolok veled, [… Tovább]

  Másfajta szándék vezérel, Nem talál lelkem kapaszkodót, Lelked kéri, és hozzád hajol, Nincs érintése a létnek, Csak szótlanul beléd karol.    Átvezet téren, és időn, Megágyaz nekünk a réteken, Dús szellőkkel köszönt az égen, Milliárdnyi csillag felett, Elvesztünk egymásban [… Tovább]

      szavak nélkül nem vágyom a testiségre szavak nélkül vágyom anyai kézre ha van egy csokor friss diólevél ha eljönnek rékli vasalós délutánjaim ha fenyőillatú gerendák alatt vár egy olajbogyózöld festékesdoboz ha kérsz málnaszemet  egy cinegével odaröppenek  kiskonyhában edények hozz [… Tovább]

 M. Laurens alias Lőrincz Miklós  ÖRÖKRE MEGTALÁLTALAK        Vagyok neked, mint örök égi nyoszolya,  A tisztaság ölének szűzies ágya,  Az öröklét istennőjének mosolya,  Kapu, mely mögött rejlik életed vágya.   Én vagyok a kert, hol vágyvirágok nyílnak,  S [… Tovább]

      Oly ritkán vagyok sírodnál, apám, bár úgy hiszem, e föld lesz az én örök hazám.   Mégis mily idegen, hogy rideg szél csapdossa emléked, s karcolta márványba neved, a végzet.   Négy éve lesz, és bevallom, azóta [… Tovább]

kiskonyhában az edények meleg vizet kaptak asztalon a virágos bögrék forró italt kértek tejeskávém elfogyott   radnóti abroszán méz borostyán cseppje felrémlett míg kortyolgattam versedet a lélekből elillant e színes szárnyú reggel   elkoboztam kis kezemmel rejtegetettségedet sok ábrándnak itt [… Tovább]

      A repkedő madarak oly boldogok, mint bohóc halak, ritmust vernek nyomok, hallod? …zajt zúgva zümmög a város, engedem a szellőt, mert tüzet tárok.   Fülemben ezer éj éneke sző terhet, mintha csak zúgna csigaháznyi cserfet, elmarad a [… Tovább]

      Üzenetet ró tenyerembe. Megnyugszom és nem lázadok… Zsákba gyűjtöm lomjaim, mit sorsom ráhagyott.   Porba csavart lépteim nyomát nyalja a szél. Sziszegve szólít onnan hol a karcsú torony a sebes mennyig ér.   Mint titkos képletet, bontogatom a [… Tovább]

 M. Laurens alias Lőrincz Miklós  A POR KIÁLTVÁNYA!         Mi, a Por-szemek ezennel kikiáltjuk, semmiként kezelnek, mert nincs lábunk! Taposnak rajtunk és ronggyal letörölnek, pedig – Mi a Por – alkotjuk az egész földet.   Reánk taposva [… Tovább]

      – Milyen világ ez? – kérdezem magamtól,   hol irigységből font kerítés választja el a telkeket, s az egymás köré épített szóbarikádok érinthetetlenek s tragédiákat ünnepel az álszent statisztasereg   – ilyen lett a világ!–  felelem,   [… Tovább]

Túladok holmimon csendbe’, Vigadjon egy világ benne, Bánat, öröm beletörve, Senki nem gondol már többre.     Gondolatok, mit sem érnek, Bár még engem ösztönöznek, Belőlük szavak születnek, Szavaimból igaz tettek.     Tetteim szokássá értek, Szokásaim jellemeznek, Jellemem a [… Tovább]