Novella

Tanúságtétel

Bősze Emil Miklós barátom emlékére   — Nézd, kedves, mennyi színben ölelkezik a szellőcsokor a felhők alatt! Álljunk meg egy kicsit, kérlek, nagyon elfáradtam… Mégis milyen gyönyörű! Ugye, te is látod? Hányszor jártunk errefelé is, Kispikón… Sokszor épp ilyenkor, vasárnap. [… Tovább]

Vers

Az én otthonom

Tudod, mama, a Holdra költözünk. Kellett már valami új, valami változás megint, szeretnék úgy ülni kint az udvaron, hogy tudom, ez az én otthonom. És ez a virág az enyém, ez a fa, a fű, a föld. Az élet szele [… Tovább]

Vers

Léda és a hattyú

Készült W.B. Yeats: Leda and the Swan verse valamint Kéri Dorina Beáta nyersfordítása és ötlete nyomán.     Fehér szél fordul, csend terülne zajra a roskadó leány felett, szűz combján madár simít, nyakán konok csőr, tartja, kebel szorul mellhez, reménye [… Tovább]

Vers

Nevenincs

        Az est átgörgeti hideg álmainkat a hegyeken túlra, hol végleg összeér az ég a földdel. Ajkunkon fáradt csókok hallgatnak, s mi ott állunk mezítelen a megrajzolt horizont szélén, az éjszaka korlátjába kapaszkodva.   Szavakat festek köréd. [… Tovább]

Vers

Sóhajok hídja

  A sóhajok hídján magam állok, ez az utolsó perc olyan édes, mert az utolsó ezerszer áldott. akkor is ha kín-csipkeszegélyes.   Ma tavasztól ragyog a piszkos híd, az emberek ostoba arca víg, arcomba ádáz fenevad ordít, a közelgő lét-vég [… Tovább]

Elbeszélés

Elveszett a Don-nál

Tisztelet a veszteseknek… — részlet az Örvények felett c regényből       — Csókolom mama. Hogy tetszik lenni? — lépett be a betegeskedő Mariska mamához az unokavő. Homlokára nyomott egy puszit, aztán kutatta az ismert arcot. Hogyan is fogjon [… Tovább]

Hírek

Kodály Zoltán

˝Visszanézni megtett útra, akár hegyek közt, akár az életben, nem szerettem soha. Mindig csak arra néztem, ami előttem volt.˝     Kodály Zoltán (Kecskemét, 1882. december 16. – Budapest, 1967. március 6.) háromszoros Kossuth-díjas magyar zeneszerző, zenetudós, zeneoktató, népzenekutató, az [… Tovább]

Vers

Kaparj, kutya!

    Kaparj kutya, hogy megélj, alázkodj meg a csontodért. Nyald a talpát, ki neked lökte, s lábával beletiporta a földbe. Hunyászkodj meg, te gyáva féreg, mert nálad azok is többet érnek. Vén vagy te már az élethez is, takarodj hát, [… Tovább]

Vers

Álpróféta

  A tűz vagy, lágy hangú kellemes, ajkad közt szépen szikrázik a bók. megnyerő puha arcodon  a csók ígérete, többé nem eresztesz.   Én vagyok az új kiszemelt préda, Vadász vagy, a nyájas álpróféta. Kísértésed vér-szemet váj belém, messze viszel [… Tovább]

Vers

pókháló`hit

  Kertemben apróságok közt, óriásokat talál a fény kik a kék eget magukba lopták az égtől és színeket mosolygott vissza a remény.   Újjászületése lett a kéknek, a tisztának vize, mit kortyolni tud a szem, és a lélek, hogy a [… Tovább]

Egyéb

CSM-avagy csináld magad

      Éppen a kávémat szürcsölgettem, amikor a fürdőszobából éktelen kiabálás zökkentett ki reggeli nyugalmamból. — Gyere azonnal, és csinálj valamit! El fog ázni minden, mert a tus orrán-száján ereszti a vizet! Benyitottam és kaptam is a nyakam közé [… Tovább]

Vers

annyira

Nekem már egyetlen vers sem tetszik, annyira hiányzol. Más férfi mellkasán rosszul vagyok a magánytól. Összekarcolta karomat a gaz, stigmáival magamat bántom. Ragrímek, csalán és szulák közé vetettem minden álmom. Tudom, ha így is építeném az otthont, előbb-utóbb lenne. Értelembe [… Tovább]

Vers

Rózsavíz után

/stanza/        Loppal jár, alkonyszemében árva, nem vallott, halk szavú emóciók, lágyan kezet nyújt és átfest lilára jajból szőtt  karcolat… illúziók – vak hormonok zúgó harmóniája. Megépít, elbont, összehord, kidob, forrong  a balkon szűk világa, kemény a szó, [… Tovább]

Vers

Lett volna esély

                                                                Bölcs asszonyok megértő türelmével                                                               kezel első találkozásunk óta.                                                               Szemrehányásokkal soha nem illet.                                                               Igaz, tulajdonképpen nincs is nehéz                                                                 dolga velem. Kezdettől érezheti:                                                               hatalma korlátlan fölöttem. Vele                                                               élek, vele hálok, és ha rajtam [… Tovább]

Vers

Retro

          Ahol léckerítés festetlenen zár össze elvadult  kertet, utat, emlékképeket; támpontot kutat a gyökértelen, színtelen jelen.   A szándék él, jó alkalomra vár mint kint felejtett méz körül tétovázva  kereng egy  bogár, összecsomózni , hátha sikerül [… Tovább]

Novella

Kontraszt

  1.   A magassarkú cipellő vígan billegett a szatyorban. Harangszó fonta körbe a főutcát. Dél. Tegnap ilyenkor még Áron ágyában feküdt. Aprócska, ám annál erősebb napsugár kúszott be az ablakon, a redőnyt kicselezve, hasukat simítva ért véget. Harmónia. Áron [… Tovább]

Hírek

Verő László (1954-2007)

A Héttorony online irodalmi magazin alapító főszerkesztője.   Hat éve ment el…   Nem teszek fel „új” megemlékező hírt a Lektorról… (Most azért sem, mert a híroldalon új cikket még nem lehet tökéletesen megjelentetni. Képet beilleszteni, szöveget jól megformázni…) Hiszen [… Tovább]

Vers

Globálban…

Elmondhatod-e mindenkinek, hogy a napos oldalt keresve csak ámítást találtál magadban is? Hogy a nagy útra kölcsönkapott koffered mindig csak bóvli maszkokkal volt és van tele?   Elmondhatod-e mindenkinek, hogy tudtad és tudod: ebben a mélyen dekoltált globál ruhádban leszel [… Tovább]

Vers

Óda a mindenséghez!

    Kiapadhatatlan a tó békés üdve, elhajított kavics kacsázik rajta. Így kezdhettem írni nem is olyan régen, most ismét visszakanyarodtam, nem látok más kiutat, csak ragaszkodni hozzád.   Évgyűrű ráncolja víz bársonyát, merengek, miből lesz az egy kör, miből [… Tovább]

Aforizma

Torzó

– toronyköszöntő –       Szűz lapon szeplőtelen, mondanivalók bújnak elő a neten. Nemrég fekete lyuk csonkatornya, ma derű söpörte porta.   Eszünk torzóján át áramolnak mint fénybetűk – a szavak. Múzsáink, verseink elszaladtak, maradtunk tágabb keretnek.   Miben [… Tovább]

Vers

Steril-szó

    A kedves szavakból most már elég, ha a szó steril, az jó, mint a hó tiszta, mondanivaló-kommandó lettem, repít az óriáskerék.   Mint híres hastáncos hasán a ránc, maníros mócsing, emészthetetlen, a koldustanonc vagyok, nem finánc, hiába, hogy [… Tovább]

Vers

Talon

    Azt gondolsz, amit érzel, vagy azt érzed, amit gondolsz, rombol a vágy, kigombolja ruhád és te szerelmes leszel.   Fogd a kezem, elesek egyedül, van aki menekül, van aki megtart, van akit kidobok, van aki meghat és szerelmes [… Tovább]

Vers

Da capo concitato

    Nyakatekert gondolat, mely vicces és szomorú, mint egy bohóc temetése…   Nehéz szoba. Fehérre festve. Rózsaszín körömlakk fürdik napsütésben, melegéből a falak is kapnak. Amikor körbepördülünk önmagunk érthetetlen ritmusának kényszerére, hallom az egymást szólító, konvergáló dallamokat benned, magamban, [… Tovább]

Vers

Elkopott, megvakult

    Csiszol minden kőzet, Hozzám ér és formál. Koptatja az idő, az élet fakul már… Belém ég sok emlék, tapasztalat és vágy. Kő tompára kopva, a szívemnek már lágy. Lassan itt az idő, átalakul minden… Új erő, új szellem, [… Tovább]

Vers

Ujjgyakorlat a kedvesnek

    A szobában magam vagyok, körmeimet reszelgetem… Eszembe jutsz. Szemem ragyog! Mondd csak, meddig leszel nekem?   Bokáiddal fülem mellett száll az idő, mint a sólyom. Azt hiszem, most hamar meglett, hogy a versem miről szóljon!

Vers

Egy labda vallomása

Különleges az eset, Amely vélem megesett. Tudom, tudom, bűnöm súlyos. Hogyan történt? Hát elmondom:   Repültem — ó, de jó is volt — Be a fényes ablakon, Csilingelő kristályok közt, — Azt hittem, hogy álmodom —, A szomszéd asztalán landoltam, [… Tovább]