Vers

Szájharmonikák

Az egész dolgot valahogy kilestem, fésűt zizgő papírba tekertem, s a telt kettőst a számhoz igazítva, dalt dudorásztam a feszes papírra, vagy sztaniol volt épp így közrefogva, és ugyanúgy veszettül húzva-vonva, a ritmus úgy szaladgált szét az arcon, hogy öröme [… Tovább]

Vers

Isten, legyél

úgy kilencévesen házadban dióscukor mintázatú oszlopokra májusi litánia illata tekeredett, és lila fürtökben orgonaszó, hittelek, -mint általában a jót- istenemberkék ültek az első négy padban, egy emberisten odafönn (a karzat és a kántor felett, valahol a (mára beszűkült) végtelenben)   [… Tovább]

Vers

Mit kellene mondanom még

Mit kellene mondanom még.      A szó kiömlött könny,        felszárító mosoly. Összefűzött gyöngysor,       anyajegy arcodon.         Szótlanságom sikoly,    mélymerülés szemed   élettavában.   Hoznak, visznek, sodornak az évek,  s mi [… Tovább]

Novella

Tanúságtétel

Bősze Emil Miklós barátom emlékére   — Nézd, kedves, mennyi színben ölelkezik a szellőcsokor a felhők alatt! Álljunk meg egy kicsit, kérlek, nagyon elfáradtam… Mégis milyen gyönyörű! Ugye, te is látod? Hányszor jártunk errefelé is, Kispikón… Sokszor épp ilyenkor, vasárnap. [… Tovább]

Vers

Léda és a hattyú

Készült W.B. Yeats: Leda and the Swan verse valamint Kéri Dorina Beáta nyersfordítása és ötlete nyomán.     Fehér szél fordul, csend terülne zajra a roskadó leány felett, szűz combján madár simít, nyakán konok csőr, tartja, kebel szorul mellhez, reménye [… Tovább]

Vers

Nevenincs

        Az est átgörgeti hideg álmainkat a hegyeken túlra, hol végleg összeér az ég a földdel. Ajkunkon fáradt csókok hallgatnak, s mi ott állunk mezítelen a megrajzolt horizont szélén, az éjszaka korlátjába kapaszkodva.   Szavakat festek köréd. [… Tovább]

Vers

Sóhajok hídja

  A sóhajok hídján magam állok, ez az utolsó perc olyan édes, mert az utolsó ezerszer áldott. akkor is ha kín-csipkeszegélyes.   Ma tavasztól ragyog a piszkos híd, az emberek ostoba arca víg, arcomba ádáz fenevad ordít, a közelgő lét-vég [… Tovább]

Elbeszélés

Elveszett a Don-nál

Tisztelet a veszteseknek… — részlet az Örvények felett c regényből       — Csókolom mama. Hogy tetszik lenni? — lépett be a betegeskedő Mariska mamához az unokavő. Homlokára nyomott egy puszit, aztán kutatta az ismert arcot. Hogyan is fogjon [… Tovább]

Hírek

Kodály Zoltán

˝Visszanézni megtett útra, akár hegyek közt, akár az életben, nem szerettem soha. Mindig csak arra néztem, ami előttem volt.˝     Kodály Zoltán (Kecskemét, 1882. december 16. – Budapest, 1967. március 6.) háromszoros Kossuth-díjas magyar zeneszerző, zenetudós, zeneoktató, népzenekutató, az [… Tovább]

Vers

Kaparj, kutya!

    Kaparj kutya, hogy megélj, alázkodj meg a csontodért. Nyald a talpát, ki neked lökte, s lábával beletiporta a földbe. Hunyászkodj meg, te gyáva féreg, mert nálad azok is többet érnek. Vén vagy te már az élethez is, takarodj hát, [… Tovább]

Vers

Álpróféta

  A tűz vagy, lágy hangú kellemes, ajkad közt szépen szikrázik a bók. megnyerő puha arcodon  a csók ígérete, többé nem eresztesz.   Én vagyok az új kiszemelt préda, Vadász vagy, a nyájas álpróféta. Kísértésed vér-szemet váj belém, messze viszel [… Tovább]

Vers

pókháló`hit

  Kertemben apróságok közt, óriásokat talál a fény kik a kék eget magukba lopták az égtől és színeket mosolygott vissza a remény.   Újjászületése lett a kéknek, a tisztának vize, mit kortyolni tud a szem, és a lélek, hogy a [… Tovább]

Egyéb

CSM-avagy csináld magad

      Éppen a kávémat szürcsölgettem, amikor a fürdőszobából éktelen kiabálás zökkentett ki reggeli nyugalmamból. — Gyere azonnal, és csinálj valamit! El fog ázni minden, mert a tus orrán-száján ereszti a vizet! Benyitottam és kaptam is a nyakam közé [… Tovább]

Vers

annyira

Nekem már egyetlen vers sem tetszik, annyira hiányzol. Más férfi mellkasán rosszul vagyok a magánytól. Összekarcolta karomat a gaz, stigmáival magamat bántom. Ragrímek, csalán és szulák közé vetettem minden álmom. Tudom, ha így is építeném az otthont, előbb-utóbb lenne. Értelembe [… Tovább]

Vers

Rózsavíz után

/stanza/        Loppal jár, alkonyszemében árva, nem vallott, halk szavú emóciók, lágyan kezet nyújt és átfest lilára jajból szőtt  karcolat… illúziók – vak hormonok zúgó harmóniája. Megépít, elbont, összehord, kidob, forrong  a balkon szűk világa, kemény a szó, [… Tovább]

Vers

Lett volna esély

                                                                Bölcs asszonyok megértő türelmével                                                               kezel első találkozásunk óta.                                                               Szemrehányásokkal soha nem illet.                                                               Igaz, tulajdonképpen nincs is nehéz                                                                 dolga velem. Kezdettől érezheti:                                                               hatalma korlátlan fölöttem. Vele                                                               élek, vele hálok, és ha rajtam [… Tovább]

Vers

Retro

          Ahol léckerítés festetlenen zár össze elvadult  kertet, utat, emlékképeket; támpontot kutat a gyökértelen, színtelen jelen.   A szándék él, jó alkalomra vár mint kint felejtett méz körül tétovázva  kereng egy  bogár, összecsomózni , hátha sikerül [… Tovább]

Novella

Kontraszt

  1.   A magassarkú cipellő vígan billegett a szatyorban. Harangszó fonta körbe a főutcát. Dél. Tegnap ilyenkor még Áron ágyában feküdt. Aprócska, ám annál erősebb napsugár kúszott be az ablakon, a redőnyt kicselezve, hasukat simítva ért véget. Harmónia. Áron [… Tovább]