A sóhajok hídján magam állok,
ez az utolsó perc olyan édes,
mert az utolsó ezerszer áldott.
akkor is ha kín-csipkeszegélyes.
Ma tavasztól ragyog a piszkos híd,
az emberek ostoba arca víg,
arcomba ádáz fenevad ordít,
a közelgő lét-vég vizelet-híg.
Legutóbbi módosítás: 2013.05.26. @ 11:14 :: Maretics Erika