M. Laurens
POSZTUMUSZ
Majd eldönti az utókor posztumusz,
Hogy költő leszek e, vagy csak jó humusz.
Mert a kövér földnek mindkettő érték,
Még-ha strófáim a gazok sem érték.
Ha szép virágai belőlem nőnek,
Akkor is hasznára válok e földnek.
Mert a földön mindegyik ember érték,
Ezt igazolják az isteni mércék.
A föld befogad majd mindenkit békén,
S nem tűnődik el jó, vagy rossz emlékén.
Együtt lesz ott, a bátor és a gyáva,
A zseni, s a tehetségtelen pária.
Szabaddá válik ott szegény és fogoly,
Rögökké válik a lenéző mosoly.
Hol a föld lelkének lírája szárnyal,
Egyé válunk majd a szülő anyánkkal,
( Pest-Buda 2013. március 10-18. )
Legutóbbi módosítás: 2013.05.29. @ 20:21 :: M. Laurens