Böröczki Mihály - Mityka : Szájharmonikák

Az egész dolgot valahogy kilestem,

fésűt zizgő papírba tekertem,

s a telt kettőst a számhoz igazítva,

dalt dudorásztam a feszes papírra,

vagy sztaniol volt épp így közrefogva,

és ugyanúgy veszettül húzva-vonva,

a ritmus úgy szaladgált szét az arcon,

hogy öröme és slungja is kitartson,

a nagyvilágot semmi baj nem érte,

csak átszaladt a házunkon a béke,

végül apám jött, igazi darabbal,

nagy derűvel és öreg pillanattal,

a hangszerét víg-fáradt marka fogta,

átmelengetve tolta balra-jobbra,

s én leselődtem, mennyi daldarab van

a boldogságra pördült kézdarabban,

mi hol kinyílt, hol bezárult szorosra,

míg ujjai közt átcsúszott a kontra,

el-eltűnődöm, mi maradt belőle,

az emlék, meg a tüdőm levegője,

az én fésűm, meg apám muzsikája,

s a megőrizett pillanat csodája.

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1002 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.