Szilágyi Hajni - Lumen : …el

 

 

 

 

Kapkodunk, keresünk, görcsösen

álmodunk, már nem számoljuk

lépéseinket, lábnyomunkat nem

követik se árnyékok, se fények.

Bűnbe estünk, árvák maradtunk,

elhagytad, elhagytam, elhagyott…

s most egymagunk vagyunk

ezen a szigetnyi rajzolaton.

 

Arctalan lebegés, néma zuhanás,

valaki ellopta a Holdat…

sötétségnek feszül az éjszaka.

Érintésed nélkül mozdulatlan

mindenség vagyok. Valami dal,

valami vers. Vázlat az életedben.

Évszakot váltok szívemen, de hiába

a levetkőzött érzések, ma sem

zajong a tavasz. A magasság

most fuldokló, ziháló mélység,

újabb hűvös éjszaka ül körém.

 

Zárd be az ajtót, kint tombol

az este, a szél átszakad a télen,

réseket hasítanak a sápadt fények.

Takarj be szavaiddal, takarj

be avarral, földdel, sárral, hóval.

Takaró alá gyűrt sóhajainkban,

vetkőzz hozzám, légy én, s leszek te,

ajkunkon harcol a kódolt szerelem.

 

A nappal csak ideiglenes kikötő

szívünkön, már nem bontanak

vitorlát a felhők, egyre távolabbra

csúsznak a partok, a napok, egyre

halványabbak azok a szigetnyi

rajzok, ahol egymásba lélegeztük

a mindent, a világot, egy őrült,

mindig-veled, soha-nélküled szerelmet.

 

Ujjaim letapogatják arcod,

szád köré szavakat súgok.

Vállamon az éj morzézik,

valaki ellopta a Napot…

Magamhoz álmodlak, vágyakból

kiszakadó, rímtelen versekké

szeretlek, de szemed ma hallgat,

s csak a hiány vetkőzik le benne.

Homlokom mögött érzések

tolakodnak, ordítanak,

elhagytad, elhagytam, elhagyott,

s valaki összegyűrte a szigetnyi rajzot…

 

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:55 :: Szilágyi Hajni - Lumen

Szerző Szilágyi Hajni - Lumen 0 Írás
"Elárvult tornyok közt sziszeg a hazug szél. Te is egykor belekapaszkodtál. Most egymásra nyílnak-záródnak a holnapok, mindenki indul, érkezik, pedig se ablak, se ajtó. Szakítsd ki gyermeked a hajnalok sötét verméből, vigyázd álmait, de ha füstös ősz marja a szemed, ne akarj hős lenni. Ne Istent játssz vele. Légy menedéke. Csend. Erdő. Hegy. Szakadék. Híd, és ő átkel földszagú szíveden, csak engedd… ( játszani itt maradt gyermeked )"