Vers

Öreg halász

Csontváry Kosztka Tivadar festményéhez Szemembe nézz!… Pillantásom nyilát el nem kerülheted… Számolod tán napjaimat?… Arcom fürkészd és az Eget! E világnak Ura: Kaszás – köröz csillag-erdejében… S ioni sor, ideghúr peng Nagy Vadász, Nimrúd kezében! Én – a víz-elem szolgája [… Tovább]

Vers

Divízió

    Vér jósolt emberhalált. Birkabélben mit sem talált ki hobbiból jövőt les. Ki hadba ment, annak holló vájta szemét. Arcukon rettegés és pofonok nyomai. A kedvesek mind otthon maradtak, így nem tudhatják, hős katonájuk mennyire félt.  

Vers

Auspicium

Ady Ágota Melinda: Divízió c. verse nyomán.   A szó veszélyes fegyver. Minden lituusszal megjelölt helyről hollók sereglenek.   A holdudvarban fülsiketítő károgás. Az arcokon átélt pofonok nyomai.   Akik távol maradtak, nem láthatták,   hogy az igazak keze a [… Tovább]

Karcolat

Rezeda bácsi

  Locsogtak a medencéből kiszürcsölő cseppek és zuhanyok alól fröccsentek hideg nedvek az egyre barnább napozó lányokra. A röplabdázó kör csendesen sikongott, odébb futball labdát idomított, két mez nélküli csapat. Valami mégis hiányzott erről a strandról… Nem a félóránkénti veszedelmes [… Tovább]

Vers

Labor után…

Czeglédi Zoltán: Mélypont c. tollrajzához Leültem… Itt jól alhatok… Míg nem hallom azt: “Jó napot!” Yard szólít… “Nem ráz… Költöget!”…Kocsit hív, papírt töltöget… Szám vagyok csak… Ideiglenes. Egy szavam sincs… Ha egyenes a beszédem – pofán vernek… Bent!…Nyílt utcán?… Itt [… Tovább]

Vers

Futó élet…

Czeglédi Zoltán: Tóni c. tollrajzához Végre süt!… A Nap: símogat!… Bolond április melege!… Egyszer fagyos, s langy a minap… Lehullhat a rügyek fele! Zsákruhás, vén rab-fellegek sorsukat vonszolják körbe… Ostoruk Mars – maga lehet, s elapadt, ha volt is könnye! [… Tovább]

Vers

Let it be…

Czeglédi Zoltán: Lesz egyszer még Vadkelet c. tollrajzához Nincs… Se székem, se asztalom… Túléltem a Telet!… Lennon dalát fúvom… Verebeknek, cinkéknek s kóbor ebeknek… Erdőn lakom, városszélen… Kék busz is jár, hol elnézem Hárs-hegyről a naplementét, mielőtt szállást keresnék… Kifosztóim’ [… Tovább]

Vers

Ima előtt

Czeglédi Zoltán: Kezek c. tollrajzához Erekben az emlékezet csordogál már, nem a jelen, fáradt férfisorsok férnek megfáradt asszony-kezeken. Aranygyűrű, lánc, karika – helyük régen a zaciban. Rezsire is alig futja, megbecsülik azt, ami van.   Nyűtt a kabát, kötő, mellény, [… Tovább]

Vers

Tiszta matematika

  Ez a nap is eljött. Tulajdonképpen nem lepett meg az újabb árulással, mindössze annyi történt, hogy egy régóta távolodó – ponttá zsugorodott, és végleg eltűnt a közös egyenletből.    

Vers

Ború s Derű

Czeglédi Zoltán: A kujon c. tollrajzához Na, most mondd meg!… Hová teszi?!… Csak nőből van… Még leveri! … Azért küldtem a létrára, mert igen szép a két lába… Nyár van… Szoknya!… S a térd alatt… Libbentgeti, merre halad! … Fertály [… Tovább]

Vers

Nyugalom…

Czeglédi Zoltán: Távoli fény c. tollrajzához Magos delelőn áll a Nap… Láthatárról acélszürke felleg tolul – pipám szívom -, míg esőbe nem fúl füstje.   Puli kutyám bogár szeme aggón kérdez, pilogat rám drótszőrének sűrejéből: “Mi lesz velünk, kicsi gazdám?” [… Tovább]

Vers

Zsellér panasz

Czeglédi Zoltán: Ismerős arc c. tollrajzához Voltam zsellér, büszke szolga – haragomat porba pöktem! Nyelvem csípett – csak mint bolha!… Cseléd sem állt meg mögöttem! De az úrfi – az nem szívlelt!… Megfeddtem, hiába: kamasz! Vásott kölyök – miket mívelt!… [… Tovább]

Vers

Csak Téged

  Csillagokkal számolom, mennyi szó szállt hozzád… Mindet vágyam fűtötte, de tettér’ nem ér vád. Lázba ejtett zöldesség, felcsillanó mámor… Eljöttél, de nem múlnál, mint gyors futó zápor. Sose leszel enyém már? Tán ettől maradsz szép. Ettől lehetsz idilli, Távolból [… Tovább]