Vers

Golgota

    Elájulsz, többször zuhansz a porba, ó, te szegény Magyarország! Árulók jönnek, kiskirályok, díszelgő pojácák, őrjítő, kegyetlen valóság.   Többször is felkeltél, többször is felálltál, utolsó erőddel mindent megpróbáltál. Pribékek lökdösnek, fajankók köpdösnek, vesztedet akarják.     Érted most [… Tovább]

Vers

Akkor, és ott

        …én láttam a hajnalt, ahogy szemedben hullámzott. Az álmok kiszakadtak. Áradtunk, sodródtunk, mint egy folyó, minek se partja, se hídja. Mezítelen szívemről öledbe hulltak a szavak, és a sóhajok. könnyű, és szabad voltam…   ( akkor, [… Tovább]

Vers

Csillaghullás

  a női barakkban ne keressétek tovább a szerelem a szögesdrót kerítésnek háttal minden döfésre feljajdul   a lezuhanó csillagokra a folyóban meztelen csobbanás válaszol  

Vers

Túl a vízen…

védszó Fekete Istvánhoz foto: Czeglédi Zoltán Víz tükrén hány büszke várat látni – de a Tüskevárat lapozva jó elmerengve belehallgatni a csendbe… Öreg kéz hogy’ készít csalit, nád közt míg alszik a ladik – bölcsességet csepegtetve ifjonti sámán fülekbe. Vén [… Tovább]

Példázat

Az idő nevű disznó fogy

      Itt dagasztom a megkunkorodott nagy semmit, közben nézem ahogy gírhesedik… Pedig emlékszem, hogy alig tíz éves koromban hájas önmagával betelítette az egész láthatárt. Nem volt lelkiismeret furdalása, eszébe sem jutott volna feltenni magának egy tükör előtti kritikus megjegyzést, [… Tovább]

Vers

Ante portas

Régi árnyak nem nyugosznak. Átfestenek, lesikálnak. Át- ki- meg be – helybenhagynak. Majd oszlopként eléd állnak.   Profitvadász fényes szelek, Mobilokon, plakátokon. Hannibál a kapu megett Youtube-ról is rajtad nevet.   Paraszt magyar, magyar paraszt,* Mint ki halkan belelépett, Ha [… Tovább]

Vers

Dombtetőn

Ferenczy Károly festményéhez 1901-ből     Verőfény van!… Ég szikrázik!… Reggel döntöttem – sziklákig felkaptatok, s hitet teszek, apostolok és a hegyek lábainál, s dombtetőre jutottam – lám, délidőre! … Annyi csoda tárult elém – kitelne pár örök regény, bölcs [… Tovább]

Vers

látod-e

a feledés roncsolta emlék lezárja már fénytelen szemem       látod-e ahogy szelet markoló ujjaim között zizeg az idő halott képek peregnek vissza és előre és vissza megint a tekercs kattog olvad a film szalajt az elrontott vetítő amőbák [… Tovább]

Vers

Meghiúsult mentőakció

Egy szürreális álom margójára     A nagy járvány idején Infrakapuknál “Leendő halottak”* várnak Buszra Repülőgépre Vagy épp csak kávéjukra – Valahol   Magasan szállsz Kiáltani akarsz Néma sikolyok szádon   – Összefolynak.   A vízbe hulló roncsokat Az új [… Tovább]

Vers

Védtelen*

  Penge a nap Dombok Pajzsháta görnyed   Zizzen a nádas Szisszen a fájás Vérző álmokat Görget a félés Szárcsák közé Csordul az alkony   Csordul az alkony Dallamot öl meg Tébolya foglya   Téboly a foglya Szaxofon jajdul Akvamarin [… Tovább]

Vers

A fülemüle

Ferenczy Károly: Madárdal c. festményéhez     Lassú ívű, szelíd patak tükrén – hűvös ezüst szalag, fák ágai – hársak, nyírek – pattantják rügyét a hírnek: “Tavasz van, végre! Április!”… Bolondja, fújj bánatot is!…   Magam vagyok, erdőszélen… Szívem tiporja [… Tovább]

Vers

Tündértó

Már nem akarlak megmenteni. Talán nem is akartalak. A nagy körforgás mércéje szerint e banális epizód köztünk nem volt több, mint gyarló ‘önmagam’ keresés. Ahogy szokás. Erősnek kell látszani és elvárás, hogy izgató légy. De mi végre a szédítő felizgulás? [… Tovább]

Vers

Platón bátorságáról (Frau Spielrein)

                                                          Carléktól hallottam, hogy már többször is                                                           csaknem értem küldött, de valamilyen                                                           félreértéstől tart. Persze fölöttébb                                                           bosszantó a férfiúi önteltség,                                                           amely ennyire kevéssé becsüli                                                           a másik nem pszichés képességeit.                                                           Ám zavaróbb ennél, hogy mindhiába [… Tovább]

Vers

Képzelet

            Fázló magányomhoz bújt az est, fénytelenül, álmosan, mirhaillatos fátylam ölébe hajtom, lelkemben béke van. Meztelen álmok dús folyóvá nőnek bennem, villámok cikáznak  sejtjeimben. – Gyökeremig hatolsz, míg  kortyonként magamba fogadlak…    

Vers

Áprilisi gyülekezet

Csontváry Kosztka Tivadar: A Panaszfal bejáratánál Jeruzsálemben c. festményéhez 1903-ból     Házak között keskeny út… Halad, Panaszfalba fut. Szűkös a hely, gyülekeznek… Karon ül, aki még gyermek. Szombatonként szaporodva szabnak s rónak hitet porba, hitet téve mészkő mellett, amit [… Tovább]

Vers

Kövek előtt…

Csontváry Kosztka Tivadar: Fohászkodó üdvözítő c. festményéhez     Uram! Kérlek, mentsd meg őket!… Néven szólíts tévelygőket, hisz arcuk: gonoszság – írva!… Könyörgöm, ne sírba-ríva változhassék csúf tekintet!… Uram, kérlek!… Mentsd meg… Mindet! Belső kincsük fedeztesd fel, legyenek egyek az [… Tovább]

Vers

Igazgyöngy olvasó

Alexei A. Harlamoff: Fiatal nő gyöngysorral, feketében c. festményéhez     Elővett, s rám fagyott újra… Gyermekkorom mélabúja… Szíven újra árva s dermedt – helyet ad ma rettenetnek.   Lányka voltam, s vitt a bálba keresztanyám… Kiabálva. Szava ostor, szíj [… Tovább]

Karcolat

Fasörény

        Kemény fából faragták, egész létében boldog volt, mert nem tűzrevaló lett belőle, sem haszontalan léc, vagy gerenda, melyeknek ugyan van értelmük, de ki látja őket? Még a bútorokat is házfalak rejtik, nem úgy mint őt. Boldog, hogy [… Tovább]

Vers

Arc

    Hit nélkül nincs Isten, de akkor mit keresnek a fekete angyalok a fekete aszfalton?   Születéskor még tömör, majd örökké táguló tudat vagy. Amikor már nem biztos, hogy holnap is élsz még, gyorsan, sűrítve akarsz mindent, és próbálod [… Tovább]

Vers

szomjúság

    hiába díszlik hajadban a mennybolt hiába sóhajt veled a rét s hiába terítem eléd álmaink bársonyszőnyegét ha lépteid nyomán csak szomjúság marad      

Vers

Újkori virágének

Nyikolaj Racskov Jefimovics: Kislány virágokkal c. festményéhez     Tessék!… Tessék csokrot venni!… Testvérem van, nincs mit ennem! Alig pirkadt rám a hajnal, árokparton, félve szedtem…   Tessék, tessék! Pár kopejka… Kenyér vagy egy cipó fele… Mért nem ad, hisz [… Tovább]

Vers

Messze az első…

Alexei A. Harlamoff: Merengő fiúcska c. festményéhez     Éjjel nem tudtam aludni… Futnom kellett volna, futni! Vagy repülnöm Ő utána – kapaszkodva illatába! Haját újra megszagolnám, selymét kezemmel… rabolnám! Szedném virágát a kertben, s patakban fürödnénk… Ketten! Ürgét fognánk, [… Tovább]

Vers

A vörös főkötő

Alexei A. Harlamoff festményéhez     Vendégségbe visznek… Bálba! Ahelyett, hogy otthonkába’ babázgatnék… Mutogatnak. Hol ennek, hol meg amannak… Mosolyognak – nem is értem – kinézték a vőlegényem! Nyolc éves vagyok, félárva – ráhagytak keresztanyámra. … Anyám eltűnt, apám néha [… Tovább]

Vers

célszemély

Person of Interest1   a horizont ma még úgy ahogy de tartja az eget   a vén Európa már soha nem jön táncos lábakkal szembe veled     testén a kisimított eszme-ráncoknak az egykor büszkén döngetett – a globális gravitációnak [… Tovább]

Egyéb

Örvény

  …fáradtan belélegezted-kifújtad a nehéz levegőt. Szemed kerestem, ölelésed, boldogságod. De te megigazítottad álmaidat, mint aki indulni készül. Hajadba szelíd illatú fény kapaszkodott. A Csend megrepedt körülöttünk, majd elfelejtve a kinti zajokat, fájdalmasan feslett ki alvó mozdulatlanságunkból. Ahogy a tavasz, [… Tovább]

Vers

Boszi fan’ tutte

Le s fel nyargal, nem henyél  alatta a seprűnyél! Hangja varjúkárogás, vállán macskanyávogás vén szipirtyókat idéz… Fejedbe is belenéz! Arca véset, képregény, féli gyáva nyúl s legény! Sipkája réz-kösöntyű… Termete csepp, töpörtyű!   Orra majd’ a térdét veri, ha letörik, [… Tovább]

Példázat

A sparhelt lábai között

  — Anyuuuu! — Mondjad, kis hülye! Becézte aggódó kotkodácsolással pelyhes csibéjét tyúkanyó, aki éppen gyógyulófélben volt a rászakadt lázas időszakból és kezdett benne kikristályosodni, hogy fácánt csináltak belőle, minden oldalra, de főleg balra. Már tudta, ha egy-két saját kölök [… Tovább]

Vers

Ahol a tornyok ledőlnek

      Arrogáns A mindent ellepő köd Kimásznánk túlfelől De a türelem bukdácsol S kapaszkodó kezünk helyett Szavak lendülnek Nehogy megüssenek Egy nőt   Önzésből font a kerítés Kiskapun Vers nem megy fel Ha a léleknek nincs Támasza Vagy [… Tovább]

Vers

Platón várakozása

                                                                Mindkettőnknek tartozom vele, hogy be-                                                                 lássam: mióta először hallottam                                                                 felőle, mindennél jobban izgatott,                                                                 miképpen is lehetne becserkészni.                                                                 Kezdetben szándékosan halogattam                     [… Tovább]