Ózdról, de nem Magyarózdról…mesélhetnék – Uram, Isten!
Lábra kapnék pár jó szótól… Erőm?… Köpni?… Nyelni sincsen
Rák, tüdővész… Szilikózis után „szültem” … Vesekövet,
s kaptam olyan gyógyszer-dózist – szemem foglya hályog-szövet…
Gyermekként így nem szenvedtem, járvány volt a vérhas, tífusz…
A Halál mást vitt helyettem… Szekéren. Nem járt omnibusz!
Éltem lázban fojtó órát… Küldtünk, s hozták a nagyanyót,
teámhoz mormoljon imát – gyógyítsa meg a kanyarót.
S most, kik „hitték” – meggyógyulok – hóhérai fájdalomnak,
mellkasom, mint olvadt szurok – perceken át sugároznak!
… Ember embert fal fel lassan – papírjaink sorra töltik –
nem hús-vért – „csak” gondolatban, amíg jutunk temetőkig.
Tévúton van ez a Világ… „Áldást” oszt és „Gyógyszert” rendel.
Nem hisz intelligenciát, ami egy a végtelennel!
Vaksi lettem… Két unokám s szemüvegem kerülgetem,
szombatonként vigyáznak rám… Belefáradt már a lelkem…
Nem soká’ tart így – megérzem, erőm véges – néhány napja
a Szent Mihályt arra kérem, szánjon, s tegyen ravatalra…
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:07 :: Pásztor Attila - Atyla
