Ady Ágota Melinda : Kötőjel

 

 

Avas gondolatok pokla ítél arra, hogy

kárhoztatva, időn kívül élj.

Fejed tenyeredbe ejted, mintha

más nem tartaná, a vessző sem,

pedig mindig mondtad

— a szöveg lelke a központozás —

Kővé dermedt múltad s lávafolyam jövőnk,

jelenem örökös kitörés lehetne a valóságból.

Világra néző életablakból lessük

a realitás üvegszilánkos útját,

pedig a végén mind mezítláb kelünk át rajta.

 

A szomorúság az egyszerű dolgok halála.

 

Elpattant hajszálrugó-lelkek —

csontritkulásig szeretnénk egymást,

még a nyers igazság is kegyes hozzánk,

az átlagos többé már nem különleges.

Minden leírt sorvégen te vagy a rím,

akkor is, ha mélyen elbújt párnám redői közé.

 

Legutóbb szerkesztette - Ady Ágota Melinda
Szerző Ady Ágota Melinda 0 Írás
Semmit sem lehet elmondani, így hát mindig lehet még több szót ejteni róla...