Még akad gesztenye
a kis kosárban,
apró kacatok közt
elevenedik a múlt.
Amott egy mágneses világ
volt részlete,
karköt?,
– ó lelkem
le nem vettem, míg el nem feslett,
évekig szívta izzadt b?römet.
Üveg csillag,
mit szemem elé tartok,
megtöri létem, darabokra,
megfájdulok még, sajnos.
De ezek mind a részletek,
ami maradt is
itt bent, az a lényegem…
