…ez a nyomasztó id?…
nem rohan s nem
vánszorog
csak csodálkozol hogyan
rajzolt szád szélére
pöttyöket a hold
mikor még
bebújt a szél a pórusokba
eljátszott ott majd elhagyott
a patakban a híd alatt
a h?s víz csillagot sodort
néztük és nem volt
se jöv? se múlt
a ma is játszi képzetként
ült csak a virágok szirmain
hol sárga felh?k tükröz?dtek
de lomhán fodrokba
gy?lt a kín
tajtékzott fekete
habott vetett
a patak folyóvá duzzadt
s mindaz mit
magával hozott lassacskán
ránk telepedett
f e l h ? n e m t ü k r ö z ? d i k
v í z n e m s o d o r c s i l l a g o t
h o l d n e m r a j z o l p ö t t y ö t
s z é l n e m b ú j i k p ó r u s o k b a
Legutóbbi módosítás: 2012.12.05. @ 21:30 :: Kováts Eszter