Vadászi Árpád : Őszi szikék

Nyomtatás

Csálé présház böfög mustszagot,

víg pálinka forr, a méz ragad,

ezüst pókháló, öreg fagott,

kertek hasa éretten dagad.

Belecsimpaszkodva a ködbe,

b?röm alá kúszik a bánat

jót és rosszat borítva össze,

szél ráz levél fosztotta ágat.

A vak sors a régi, jó haver

torkomon áll és hetykén tegez,

az életem aléltan hever,

az ?sz szikéje gyógyít-sebez.

Elfolyik a természet vére,

az ?sz az id? erébe metsz,

készül egy szép téli estére,

ott velem álmot alvó lehetsz.