Vadászi Árpád : ?szi szikék

Csálé présház böfög mustszagot,

víg pálinka forr, a méz ragad,

ezüst pókháló, öreg fagott,

kertek hasa éretten dagad.

 

Belecsimpaszkodva a ködbe,

b?röm alá kúszik a bánat

jót és rosszat borítva össze,

szél ráz levél fosztotta ágat.

 

A vak sors a régi, jó haver

torkomon áll és hetykén tegez,

az életem aléltan hever,

az ?sz szikéje gyógyít-sebez.

 

Elfolyik a természet vére,

az ?sz az id? erébe metsz,

készül egy szép téli estére,

ott velem álmot alvó lehetsz.

Legutóbb szerkesztette - Vadászi Árpád
Szerző Vadászi Árpád 98 Írás
Elhagytam az ötödik ikszet, mikor rájöttem, hogy a tollam viszket. Kiderült, ha vele a papírt vakarom, ha nagyon akarom a karom úgy lendül, hogy biztos lehetek benne szentül - mivel agyamban a hangya bent ül À“ amit leírok vele, rímmel lesz tele. Már sok mindent tollhegyemre tűztem, csengő-bongó szavakat szavakba fűztem, passzióként űztem, amit lebetűztem.