Vérszagot áraszt minden ruhadarab,
szemünk mögötti valóságból csak félelem
szab le olykor-olykor egy piciny darabot.
Riadt csend. Saját magam rabja vagyok
a tükör túlsó oldalán, ahogy pimaszul
visszanézek rám.
Lassan bezárja sötét kapuit az id?.
Majd világosság gyúl minden elmében,
kezemhez nem múlt mocska ragad,
hanem a hétköznapok, ahogy koszos
munkaruhában valaki hercegn?je vagyok.
Lassan bezárja sötét kapuit az id?.
Virág n? minden ház oldalában,
s hibátlan feszeng majd mellette a család,
meghitt kép, pozitív aura,
patyolat ruha leng a szárítókötélen,
képzeletben új világ teremt emberiséget.
Jobb vagyok, szemem mögötti vakfoltban
pár emlék id?tlen ragyog.
Lassan bezárja sötét kapuit az id?.
Legutóbbi módosítás: 2020.01.13. @ 13:07 :: Adminguru
