Szilágyi Erzsébet : Kései sirató

J.A. nyomán

“harminchat fokos lázban égek”
s már nem hiányzik az anyám,
mindig úgy hittem, nem szeret, csak
robotként ápol, ha muszáj.

most valódi lázzal csatázok,
agyam tisztább képeket vetít,
egyik bajod a másikra dőlt rá,
gondözön tartott össze s a hit;

szajkóztad, mit első szerelmed –
kinek hittérítő-kérelmét széttépted –
tanított, hogy nem kap soha senki többet
teherből, mit teste, lelke elviselhet;

neked valahogy mégiscsak több jutott:
görcsölt a szíved, s tudtuk, az valami rossz;
nehezen nyeltél a mosószóda miatt,
mit gyerekként ittál a konyhacsap alatt;
fél szemed kivették, hogy egyikkel lássál,
a tífusz nem állt meg, abban halt meg apád.

szép voltál így is, apám örök párja,
három gyereket hoztál a világra;
ott álltál mögöttünk, s védtél testeddel is,
ötvenhatban rád lőtt egy orosz katonatiszt;
mögötted süvített az a gyilkos golyó,
enni már nem volt mit, kenyérért állt a sor.

felnőttünk majdnem (de hát ki a felnőtt?),
Istened úgy döntött, végleg elvesz tőlünk;
gyors halál, de előbb férjedet temetted,
majd téged is elvitt maga mellé Szentnek.

Legutóbbi módosítás: 2012.10.05. @ 08:37 :: Szilágyi Erzsébet
Szerző Szilágyi Erzsébet 230 Írás
Az ELTE orosz-latin szakán végeztem. Voltam az Akadémiai Kiadó szerkesztője, a szegedi JATE Klasszika-filológiai Intézetének oktatója, a Semmelweis Egyetem nyelvtanára. Versfordításokkal már gimnazistaként próbálkoztam. Magyar verseket, novellákat csak néhány éve kezdtem írni.