Székelyvajai János : szavak b?völetében

második változat

 

Gyermekkoromban sárpukkantókkal szóltam,
És volt úgy, hogy sárkupámat megdorgáltam:
“hipe-póka ha nem szólsz, fél kupára váglak”
És mégsem volt az, hogy esetleg nem is látnak.

A szavak kigúnyoltak és tönkretettek,
Földben túró disznó, semmi lénnyé vertek
Engem, a silány sárimádó kis költ?t,
Paradicsomkarónyira feln?tt kölköt.

Sárszavak ragasztódtak a költemény
Kinézet? hipe-pókák kelevény
Kupájába, mit vágtam földhöz gyerekként,
Durranjon, hirdessen zajos üzenetként.

Hidegséggel durrannak már bennem,
Azok a szavak, gúnyos sárszók, s nem
Lehetnek már zokszók, sem bántók,
Hanem inkább bús, laza vályogporzók,

De ezek a latyak szók már nem azok,
Szív- s puskapor nélküliek, nyalizók,
Halál kegyét fakón, reszketve keres?k,
Várjon még, de már az is jó, ha késik.

Eldobtam már régen csorba énem,
Sárba faragó dicstelen mesterségem.
Élem világom pukkanások nélkül,
Sárból lettem, sárrá válok végül…

………….azt remélem.

 

Legutóbb szerkesztette - Székelyvajai János
Szerző Székelyvajai János 28 Írás
Egyszerű ember vagyok, nem vágyom gazdagságra, hírnévre, hatalomra még úgysem, ennyi.