Viseltes kabátján hatalmasra n?tt kokárda,
senki sem veszi észre, milyen kopott a szövet.
Cigarettától karcos hangon egyre kántálja,
aki igaz, h? magyar, ma engem bátran követ,
ellenséggel semmi szín alatt nem fújhat egy követ,
majd ódon kardot ránt, a pengéje rozsdab?r?,
görbe ujján címeres alumíniumgy?r?.
Kövessetek, harcba vezetek minden hazafit,
vaksi szeme látja elképzelt er?s hadait,
de most, zavartan motyogja, még a csata el?tt,
betérek a kocsmába, innék egy kupicával,
aztán is ráérek foglalkozni a hazával.
A tömeg nevetgélve gúnyolja az öreget,
a nagy magyar nép így ünnepli a h?söket.
