Kühne Katalin : Mélységb?l fölzeng?

 

Csendes imádság szól a patak partján, a füzek bólogatnak felettünk. Kékszárnyú szitaköt?k kerget?znek, rigók füttyögnek, mátyásmadár rikoltoz, a közeli kis tó fel?l békák brekegése hallatszik. Gyíkok sütkéreznek a sziklán, az alkonyat melegében; mádkoznak a sáskák, térdelnek, mint kispapok az oltár el?tt. Csobogó hang vegyül a zsolozsma énekével, a levelek pörg? táncba kezdenek. A zöld különböz? árnyalataiban díszelegnek a fák, de sárgulnak már a lombok, pirosra, aranybarnára festi a lenyugvó nap fénye ?ket.

      Barátaink kezében megcsendül a pohár, megrendül a lélek. Emlékezünk el?deinkre, régi túrákra, fiatalságunk bohóságaira. Észrevétlenül leszáll az este. A meghitt sötétségben melegség önti el szívünket, ég a t?z, ropog a száraz fa. Már csak a forró hamu pompázik kékben, pirosban, nyársra t?zzük szalonnánkat, forgatjuk a parázs fölött. Felnézünk az égre, csillagok milliárdja fénylik. Elcsendesedünk. Megszólal egy hang az éjszakában. Jani ajkáról szól az ezeréves nóta, ?sei dalát dúdolja egyszer?en, mégis oly csodásan, mint valamikor el?dei a pusztákon. Köré ülünk, lelkünket melegíti mélységb?l fölzeng? hangjával. Vele énekeljük az ismert dalokat. Kétezer dalt gy?jtött össze, ebb?l mi csak párat tudunk, de próbáljuk követni a szöveget. Néha eltaláljuk a megfelel? hangot is, de sokszor mellé nyúlunk, ilyenkor nagy a disszonancia. Jani hangja tisztán szól, ?t szeretnénk csak hallgatni, de a társaságban van néhány fiú, aki kiereszti hangját, nem tör?dik azzal, hogy hamis-e, vagy sem. Nagy bennük a bizonyítás vágya, a vájt fül?ek számára ez némi fájdalmat okoz. Ha jó szívvel énekel valaki, és itt most így van, megbocsátjuk nekik. Ha nem csak a hang hamis, hanem a szándék is, az már b?n.

      Amikor a nép ?si m?vészetét próbálják meghamisítani, a hagyományos, egyszer?, mégis gyönyör? tárgyakat giccsé formálni, hogy nagyobb haszonnal tudják értékesíteni, ha olyan tárgyakat, textileket, szobrokat, festményeket alkotnak, amelyeknek már semmi köze a régi mintákhoz, az egész további életünkre káros hatással lesz. Aprópénzre váltják az ezeréves értékeket, sajnos a ma annyira elterjedt ilyen-olyan nev? fesztiválokon, vásárokon sok ilyennel találkozhatunk. Kevés az érték, egyre több a m?anyag, a formátlan, ízléstelen tárgy. Unokáink milyen világban n?nek fel, ha az értékek helyett ezeket az ízlésromboló szörny?ségeket látják? Ha a régi tiszta m?vészet helyett csak ezeket a borzalmakat nézhetik? Ha nem ismerik meg a harmóniát tükröz? alkotásokat, csak a modernked?, érthetetlen, értéktelen m?veket tárják eléjük? Ez minden m?vészeti ágban megjelenik sajnos manapság.

      Örülhetünk viszont azoknak, akik a régmúlt id?k értékeihez nyúlnak vissza, filmekben, versekben, novellákban nem a világ szennye, az öldöklés, a viszályok, háborúk, er?szak és szexmánia jelenik meg, hanem az ?szinte barátság, szeretet, emberség kap nagy szerepet. A népm?vészet mesterei, népdalénekesek, hagyományokat ápoló énekkarok, tánccsoportok sokat tesznek azért, hogy fennmaradjanak ezek a régi értékek, ráadásul a közösségek tagjai nem csak a fellépéseken érzik jól magukat, hanem már a próbák alatt is, együttléteik fontosak számukra, egymás mellett, de egymásért dolgoznak, hogy minél jobb legyen az el?adás.

       Ismer?seim körében szerencsére egyre több szül? van, aki ilyen csoportokba viszi gyermekeit, akik úgy n?hetnek fel, hogy a nagymamával, édesanyával vagy testvérével együtt énekli a régi dalokat, mondókákat, kés?bb komolyabb verseket mond, regényeket olvas, megismeri a régi korok m?vészetét, gyönyörködik a múzeumok kincseiben, a könyvtárak polcain nagy élvezettel válogat klasszikusaink kötetei között. Sok tanár viszi ma is tanítványait ilyen helyekre, irodalmi kört vagy énekkart, tánccsoportot vezet, óráin élményszer?en tálalja eléjük a m?vészek, írók alkotásait, megszeretteti velük az élet szépségeit.

      Janit hallgatni, vele énekelni gyönyör?ség. Színvonalas el?adásában gyönyörködhettünk már többször, Csengeren, az ?rségben, a Királyhágón, Csíksomlyón, a Dunakanyarban, Zamárdiban és most Mez?kövesden. Öröm volt tanulni t?le új dalokat, a mélységb?l magasságig felzeng? énekeket. Kívánom, hogy még sokáig hallgathassuk, töltsünk vele együtt ilyen szép estéket, mint amilyen a mai volt.

 

Legutóbb szerkesztette - Kühne Katalin
Szerző Kühne Katalin 90 Írás
Nevem Hornyánszkyné Kühne Katalin. ÁÃ?rói nevem az egyszerűség kedvéért Kühne Katalin. 1947-ben születtem Szegeden, de Miskolcon élek pár hónapos koromtól. ÁÃ?rásaim az Irodalmi Rádió honlapján, CD-n és nyomtatott formában jelentek meg, elhangzottak az IR-ben. Eddig két kötetem van: Családi album (Miskolc: Felsőmagyarország, 2007), ami visszaemlékezéseimet és édesapám Töredékek a harctéri naplóból c. írását tartalmazza. A Jel a sziklán c. verseskötet (Miskolc: Irodalmi Rádió, 2007) válogatás régebbi verseimből. A harmadik idén novemberben jelenik meg Idősíkok címmel, az Uranus Kiadó adja ki, ez prózakötet. A Kláris c. folyóiratban és antológiákban szerepelnek írásaim. A könyvek, a természet, a művészetek szeretete kísért végig egész életemben. Szüleimtől, távolabbi őseimtől, barátaimtól az értékek tiszteletét örököltem, ezt próbálom továbbadni utódaimnak.