Seres László : Öröklét

Lecsatolja töltényövét

holtak derekáról 

a sors, lerakja a fegyvert 

Holdra, Csillagokra,

s elveszi minden örömét,

hogy többé ne fájjon,

hol élt, hol küzdött, nyert, s nem nyert,

hisz ez ma az ember dolga.

Álmodozik öröklét-

ről, halhatatlanságról,

közben halálra rettent,

mintha igaz volna.

Legutóbbi módosítás: 2012.09.30. @ 14:22 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.