Régóta folyamatban már
az élve boncolás.
A belső szervek
közszemlére kitéve.
Mily édesen dobog a szív,
s közben bugyborékol a vér,
szinte habzik.
Mondhatni: tajtékot vet.
A düh…
vagy nem mondhatni?
A tüdő hörög,
levegőért esedez,
ám a száj sarkában
egyetlen táplálékként a csikk.
Praktikus dolog.
Mumifikálódást
előmozdító a cucc.
Pusztuljunk!
vagy talán mégse?
Ezt a rohadt bizonytalanságot!
A „vagy” kősziklaként meredez.
Legutóbbi módosítás: 2012.09.17. @ 09:41 :: Grin Sándorné