Szép napra virradunk…
Az utcák már népesednek,
mi is elindulunk,
most vége mindennek…
A szép Nap elvonul…
Egy fiú szalad zászlóval…
Már minden elvadul!
Katonák puskákkal…
Még fel sem keltem álmomból!
Két világ között állok,
s l?nek az ablakból…
Üldözötté válok…
Mit tettem?
Tán embernek születtem?
Ez vétek? Legyen hát…
Énekeljük a szabadság dalát…
Most tankok kerülnek az utcára
Gyermeket talál futtába…
Ki érdemel ily sorsot?
A harag mindenkire lesujtott…
Ha már itt vagyok, teszek!
A hazáért én büszkén elesek…
S kikapom a fiú kezéb?l a zászlót,
nekifutok a tömegnek.
Távolról durranás szólt,
s én lehanyatlok…elveszek…
Emberek vesznek körbe…
Az utca mocskos..fel van dúlva,
férfi és n? vérökbe fúlva…
A gyászoló tömeg tagjai
szeretteit keresi…
Ne keresd galambom…
Jobb ha nem látod ezt,
elég ha én láttam
Puska az emberrel mit tesz…
Mit tesz azzal ki fogja,
s kit elküld vele a pokolra…
Feldúlt nap volt…
Már az éj is leszáll
Ingemen vérfolt…
Szívem lassan megáll…
————————————–
Kedves René, a következ? tanácsokat találom megszívlelend?nek:
Kerüld a szóismétléseket és szintaktikai konstrukciók okozta szándékolatlan monotóniát.
Írj gazdaságosan.
Húzz ki minden redundanciát és kett?zést.
A halmozódó hatások, a túlzásba vitt lelkesedés és a szentimentalitás gyakran lírai giccshez vezetnek.
A nyelvi gazdagság és a differenciált kifejezésmód tekintend?k elérend? célnak.
Minden, ami kifeszített, kicsavart, szemétkosárba való.
Skatulyaszavakat hagyd meg a kofáknak.
A m?vészies líra, ha meggy?z? is, apróságokra vesztegetett id?.
Sztereotípiák, klisék és trivialitások a kifejez?er?s nyelv és a meggy?z? stílus sírgödrei.
A világraszóló igazságok nem lehetnek mások, mint gondolati klisék. Akkor is, ha „igazak”: igazságuk elhasználódott. A következ? egyenlet érvényesül: absztrakció + klisé = súlyos hiba.
A nyelvi túlzásoknak és torzításoknak, tudatosan használt stílustöréseknek világossá kell tenniük funkciójukat, és meggy?z?nek kell hatniuk.
Nem szabad tolakodónak vagy mesterkéltnek lenniük, vagy öncéllá válniuk.
A szavak hangzása, a mély vagy magas magánhangzók túlsúlya, az alliteráció, asszonanciák, felt?nés nélküli rímek, vagyis a nyelv „teste” szuggesztív, s?t mágikus er?vel bírnak, amely alól az érzékeny befogadó aligha vonhatja ki magát.
Vannak nyelvi erények, ezek pedig: világosság, pontosság, dinamika, közvetlenség, változatosság, szín és elegancia.
Nos, a fenti sorokban ezek nem fellelhet?k.
Legutóbbi módosítás: 2012.08.29. @ 10:55 :: Furuglyás René
