György Horváth alkotása
nézel, bámulod
megmaradt
szelídségemet,
nyugodtan hallgatom
érvelésedet,
felém fordulsz,
eljátszod az Istent,
a félhomályban
nem érezlek,
hiányzik kezed,
megpróbálom a fal
mélyedéseiben
megkeresni összegyűrt
érzelmeinket,
túl kevés egy kérdésre
megtalálni az egyetlen
helyes választ,
nem elég elindulni
a vérvonalon,
néha émelyegsz,
meztelen lelked
reggelente megriad,
s szertefoszlik
a pillanat varázsa.
Legutóbbi módosítás: 2012.08.29. @ 20:45 :: Dvorák Etela
