A félelem nem volt mindig
velem,- mondta G.- s éreztem
igazat szól, miközben
elnéztem a válla fölött,
s láttam, úgy lapul inge
alatt a görbület, mint egy
magányos fa megd?lt
derekán a közelg?
éjszakából kinöv? sötét.
Ágya szélén ült a Démon,
hallgatag, s vigyorgott, majd
átnyújtott neki néhány tablettát,
s tudta, megint magához
láncolta, s megint befizette
G.-t egy körútra a maga birodalmába,
ahol G. újra bejárhatja a szigeteket,
találkozik Szerotonin királyn?vel,
s átveszi t?le a boszorkány-serleget.
G. egy altatódalt dúdolt, majd
kinyújtózott a holdsütésben.
Néhány kekszet mártott meleg
tejbe, s megkérdezte, most
vegye-e be az altatót, vagy ráér
kés?bb is, mert nagyon szeretné,
ha nem tartaná fogva a kényszer?
ébredés, s a receptorok ismét elirányítanák
arra a szigetre, melynek Nothing-land
a neve, más szóval álom-koporsó.
G. ajkán elvékonyodott a szó, s fáradt
hangját a semmibe emelte.
Kérlek,- mondta a szörnyetegnek, aki
szimbiózisban együtt élt vele;
– kerget?zz velem az ürességben, s ha
utolérsz, fektess a csend sz?nyegére.
Jó lenne már kilépni a kalandjátékból.
Legutóbbi módosítás: 2012.08.24. @ 19:35 :: csontos marta