P. Tóth Irén : Álruhában

Nyomtatás

Szaggatott lélegzet

tépi az éjjelt,

hozzám fordul,

szorosan mellém,

mintha így volna rendjén,

Napot ígér,csillagot,

szemembe igazat szuggerál

Minden porcikám kiabál.

Szőnyeg alatt

zörgő csontvázak cikáznak,

sötéten rém-

álmodnak a házak.

Álruhába bújt szívem.

Azt hittem hűség –

pedig csak gyávaság,

félelem.