Nap: 2012.06.27.

(Rilke és Cernuda talán találkozik)   Rettentő minden angyal – akkor is félem, ha jó vagyok, de az milyen. Szárnya acélját mellembe mélyeszti, közben mosolya kegyelemteljes. Nem láttam messzire, énem határai tartottak vissza magamtól, a kert és a hajnali köd [… Tovább]

  A „hova szaladjak” gondolat bennem, ezerfelé matat… na! Mióta vártam e pillanatra? Épp teljesen lemondtam rólad, persze ezért kerültem bele háromszögnyi látóterébe, ennek a dúsan kivarrt apró pontnak, ahol már nyílt helye volt a gombnak. Felkavart, mint képzelet-viharban ha [… Tovább]

Mert most lélegezni szeretnék nem tenni mást lélegezni szeretnék nem tenni mást csak kapaszkodni a szivárvány szélére nem törődve a színes ívekkel vattacukor eget harapni s repülni szabadon akár a megtollasodó kismadár körbetáncolni az összevisszaságot némán ülni nem mozdulni hogy [… Tovább]

Ki verte fel szívünkben a sátrát,miért illette csókkal két kezünk?A b?nök bocsánatára vétkezünk,de még a gyilkost is hazavárjákkétségben meg?szült szerettei,mikor a kimért büntetés letelt.És akit apja, vagy a jég se vert,lehet az is épp olyan emberi, mint Jób-sorsú társai a Földön.Van, mi [… Tovább]

Mindig újra kezdem a régit,  a félbehagyottat.  Letört ágaim venyigéit  még visszahajolt vad  suhancnyi hajtásnak álmodom, lombnak, hűs árnyéknak,  akkor is, ha nem az. Ráfogom.  S belehalok néha.  S mindig abbahagyom az újat,  mikor cinkosult vágy  üldöz, s pajzs nélkül háborúztat. [… Tovább]

Ma reggel is utánad indult napom, lélegzeted itt maradt a betonfalakon, fölöttem sóhajod súlya köröz mióta úgy tettél mintha elmennél, én meg rohantam utánad, visszarántva ebbe a cirkuszvilágba, hol szemed egyetlen villanása korbácsütés vagy simogatás. Csak annyit akartam, hogy láss. [… Tovább]