*
magamhoz öleltelek a csendes estében,
kevés szóval, csak vigyázó mozdulattal,
arcodra simítottam az érkezésem
ott a falu közepén, és az álmokkal
kevert valóság lépkedett velünk
a diófák alatt, az esőtől fénylő utcán,
csak szemed néztem, kékjében csillant
az utolsó aranyló napsugár, és talán
egy könnycsepp is felfénylett, mikor
a büszke tuják mellett kezem szorítva
hazavezettél,
szerelmünk világa fogadott magába
Legutóbbi módosítás: 2012.05.30. @ 07:46 :: Tiszai P Imre
