Manóország közepében, nagy fenyőfa közelében, éldegél egy házikóban manó-anyu, apuka és két manó-fiúcska.
A kismanók aranyosak, semmi rosszat nem tesznek senkinek. Huncutkodnak eleget, de a manók ilyenek!
Reggel mikor felébrednek, nyújtóznak egy keveset, majd irány a fürdőszoba! Fület, nyakat, fogat mosnak, manó módra tisztálkodnak, rendesen. Aztán gyorsan öltözködnek: zokni, nadrág, a cipő, póló és a zsebkendő szépen előkészítve, elkészülnek ízibe’. Indulnának, de nem lehet! Bal cipő a jobb lábon! Ilyent csak egy manó tehet…! A pólónak is, mint kiderült, az eleje hátra került. Apu segít s egykettőre minden ott, ahol a helye! Késő van már! — int az óra — indulni kell óvodába!
Manóéknál az óvoda épp olyan, mint nálatok, óvó néni várja ott is a sok apróságot. A kis manókat itt okítják minden szépre, jóra: mese, vers, a számok titka, és sok vidám nóta!
Hogyha eltelt a délelőtt, s a manók elfáradtak, ebédelnek, s az árnyékban jól elszundikálnak.
Délután a manócskákat anya viszi haza, hol várják őket barátaik a manószobában.
Lépnének is be az ajtón, de nem lehet, torlasz van az ajtó mögött odabent. Addig-addig erőlködnek, míg az ajtó enged, s amit látnak égszakadás, egy kis híján földindulás, más egyéb nem lehet. A sok játék — szörnyű dolog —, az ajtóban mind ott tolong! Besurrannak, és az ajtót azonnal becsukják, majd a felső ágyon magukat meghúzzák… Hasra fekve nézik végig, hogy odalent mi történik. Van ám, amit látniuk, ámulnak is a manók!
Az autók felborulva tülkölnek, burrognak és pöfögnek. A labdák ugrálnak, pattannak, s az ágy alá gurulnak. Kockák kocognak, mások fején koppannak, majd a földre pottyannak!
A vödrök tátott szájjal nézik, marad-e a falon festék? Lapát, szita és gereblye ok nélkül egymásnak esnek. Paprika Jancsi jobb híján, a létra fokán fejre állt. A trombita megsokallja, s az egészet túlharsogja. Az állatsereg rémülten látja, menekülni kéne! Mackó brummog magában, fejét fogja, talpát nyalja. Cirmos karmait kinyújtva, lesben vár a támadókra. A kutyus, amint e zűrt látja, rosszallóan megugatja!
Olyan nagy a galiba, hogy senki se hallja, az ajtóban megjelenik a manók anyukája. Ő se tudja hamarjában, hol lehet, a cirkuszban, vagy a manószobában?! Homlokát ráncolva, tenyerét összecsapja keményen, ettől a megkergült játékok magukhoz térnek és a szobában hírtelen csend lesz.
— Mit jelent e szörnyű csetepaté, lárma? — kérdezné, de látja, hogy a játékok „törve, megtépázva” szanaszét hevernek a feldúlt szobában. Egyik sánta, másik béna, a harmadik csupa roncs! Mi mozog az alsó ágyon, sünike, s a szelíd borz? Ott rettegtek ketten végig, s nekifogtak elmesélni mindent, ahogy látták: A múlt este, mint sok máskor, a manófiúk játékaikat bizony helyre nem rakták. Napok óta nem pihentek az autók a garázsban, az állatok a kuckóban, a labdák a dobozban, a kockák a polcon, a lapát s a gereblye együtt a vederben. A szép meséskönyvek is a földön hevertek. Megsokallták ezt Mindnyájan s elhatározták, hogy vándorútra kelnek, más gazdát keresnek, aki őket szereti, s minden este játék után a helyükre elteszi. Mert a játéknak is megvan ám a lelke, és a munka után pihenni szeretne!
Elszomorodott anyuka, mikor ezt hallotta. Alvó manócskáit szépen betakarta, és a játékokat egyenként a helyükre rakta.
Másnap szobájukban rend fogadta az óvodából hazatérő kis manókat. Ők pedig, örömmel üdvözölték kedves barátaikat.
Következő este, amikor anyuka belépett manóihoz, hogy „Jó éjszakát!” kívánjon, csodák csodájára örömmel látta, hogy a játékokat már valaki elrakta! A manók aludtak ágyacskájukban, a játékok a polcokon és a dobozokban.
Békesség honol azóta az erdei házban, ahol szépen éldegél manó-anyu, apuka s a két manó-fiúcska.
Csatolmány forrása: internet
Legutóbbi módosítás: 2019.05.29. @ 13:22 :: M.Simon Katalin
