Felh?bolyhokból, madárröptéb?l
Koosán Ildikó
Felh?bolyhokból, madárröptéb?l
köt koszorút az ég sírod fölé,
besz?ve napjaim áhítatába;
díszíteném imáimmal, rést
nyitnék a rozsdás, régi zárba
évek gyöngyfüzéreit idézni :
kék szitaköt?-lebbenésben,
encián harangkondulásban;
de öleléseink fényablakán át
koromsötét csöndes? szivárog.
Hová lettek az óriásplatánok
tövén együtt álmodott álmok?
Hová az ?z-barnával szegélyzett
eskü, a rét, a százszorszépek?,
S még szól a madárének! Mi végre?
Elszáradt virágok szenvedélye
pereg az id? rostáján kiégve
feltámadásunk oltárkövére.
Szombathely, 2012. május 23.
Legutóbbi módosítás: 2020.01.13. @ 13:20 :: Adminguru
