Horváth János : Kilencedik döbbenet

?sszel behívót kaptam a Magyar Néphadseregt?l. Budaörsre kerültem, az MN 5011 alakulat ellátó századához.

 

 

 

 

?sszel behívót kaptam a Magyar Néphadseregt?l. Budaörsre kerültem, az MN 5011 alakulat ellátó századához. Közel lakóhelyemhez, és nem elég távol a problémáktól, amelyeket hátrahagytam. Végül nem váltunk. Kati kijózanította Lajost, ultimátumot adott neki. Lajos nem rendelkezett megfelel? jövedelemmel, nem tudta önállóan finanszírozni költséges kedvtelését, a zenélést. A felszerelés, a turnék sok pénzt emésztettek fel. A várva várt népszer?ség is késett, nem volt olyan felkérés, amely jelent?sen megváltoztatta volna anyagi helyzetüket. Kati jól keres? fodrászként a lehet?ségekhez képest, igen jó anyagi színvonalat tudott biztosítani számukra. Lajost hosszú pórázra fogta, tisztában volt a zenészek életének minden buktatójával, de ez a kapcsolat veszélyt jelentett a házasságára, így választás elé állította szívszerelmét. Vagy mellette marad, és elfelejtik az egészet, vagy elválnak, és akkor befellegzett a zenészéletnek is. Lajos a biztonságot választotta, nejem pedig bejelentette, nem válik. Fellélegezhettem, de az örömöm nem tartott sokáig.
      A katonaélet nem igazán individualistáknak való, de elviselhet?nek t?nt. Egy úgynevezett protekciós laktanyába kerültem, ahol magas rangú tisztek, állami vezet?k gyerekei, unokái teljesítettek szolgálatot. Engem azonnal mozigépész tanfolyamra küldtek, beosztottak a kultúrtiszt mellé, stúdiós-mozigépész lettem. Ez egy irigylésre méltó beosztás, mert sok kimaradással, és hosszú eltávozással jár.  De volt ennek a beosztásnak árnyoldala is.  F?nököm gondoskodott róla, hogy ne unatkozzam. Valahonnan megtudta ââ?â?¬ vagy már korábban lekáderezett, miel?tt magához vett ââ?â?¬, hogy vonzódom az el?adó m?vészethez. A különféle rendezvények, nagyobb állami ünnepek megszervezése mellett megbízott az azokon való aktív részvétellel is. Verset kellett mondanom. S?t, két alkalommal is elindított a Néphadsereg szavalóversenyein, amit alakulati szinten meg is nyertem. Dagadt a melle a büszkeségt?l, nekem pedig egyre kevesebb szabadid?m lett.
      Gyakran jártam ki filmekért a Zách utcába. Kihasználva a lehet?séget hosszú sétákat tettem a környéken, vagy hazaugrottam a családomhoz. El?fordult, hogy nejemet nem találtam otthon. Ilyenkor anyám aggodalommal a hangjában figyelmeztetett, valami nincs rendben, Lajos többször járt itt, és lehet, most is vele van. Nem szerettem haza járni, inkább csavarogtam. Kés?bb már ki sem jöttem a laktanyából hétvégeken, és a napközbeni kimen?k is lerövidültek. Váratlanul ért, amikor Kati megkeresett. El?ször levélben írta meg, tud Lajos és nejem kapcsolatáról. Közölte, hogy mindenáron véget kíván vetni ennek a románcnak. Segítségemet kéri, legyek férfi, az istenért! De nekem, már nem volt kedvem harcolni, így nemet mondtam. Ekkor azonban váratlan esemény borította fel magamra er?ltetett lelki egyensúlyomat. Nejem megírta, hogy gyereket vár, szakított Lajossal, engem szeret, és hogy ezentúl már minden jó lesz, higgyem el. Elhittem.

 

(Folyt. köv.)

 

Budapest, 2012. május

Legutóbbi módosítás: 2019.06.27. @ 08:12 :: Horváth János
Szerző Horváth János 173 Írás
"Újra kezdeni mindent e világon, - megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…" (Váci Mihály: Valami nincs sehol) Budapesten születtem, egy Várbeli, háborús sebektől meggyötört bérházban, az ötvenes évek elején. Iskoláimat javarészt Budapesten végeztem, azt a paradicsomi másfél évet kivéve, amikor az általános műveltség megszerzése terén az első lépéseket megtettem, a szentgotthárdi általános iskola padjaiban. Az a másfél év meghatározó számomra, azóta is nosztalgiával gondolok a vidéki évek szabadságára, a Rába parti csavargásokra. A Budapesti Madách Imre Gimnáziumban érettségiztem. Tanáraim nagy hatással voltak rám. Itt sajátítottam el az irodalom szeretetét, és az amatőr színjátszás alapjait, amely később is szerepet játszott, az életem során. A BME Gépész karán szereztem diplomát 1989-ben. Ezt követően gépészmérnök-informatikusként dolgoztam a Medicor Röntgen Rt.-nél, majd egy amerikai multinacionális vállaltnál, a GE-nél, nyugdíjazásomig. Az írással Földes Péter osztálytársam, és barátom biztatására kezdtem foglalkozni, több, mint egy évtizede. Novelláim különböző antológiákban már megjelentek. Első novelláskötetem 2019 elején jelent meg Búcsúlevél nélkül címmel, amely az elmúlt több, mint egy évtized válogatásait tartalmazza.