Pleszkó Anita : Mert meghaltál

.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Jégbe zárt lelkek,

Téli hangulat

Horváth Piroska képe margójára

Jégbe zárt lelkek,

egy-egy virágszál,

a tél küldi fagyos leheletét…

A várakozás,

lelkünket gyötri,

fehér és néma e tetszhalál.

Legutóbb szerkesztette 2019.10.29. @ 10:12 – M.Simon Katalin

.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

Ó, május, mely vétked vonzotta

E kegyetlen bosszút reád?

Hisz ígértél aszút érlelő hosszú őszt,

Reményt, hogy megtelik

Kamránkban a hambár,

S elkerülnek majd a tél gondjai.

Most ím, lefagyott kerted serdülő szépsége,

Elhervadt teljében, mit gonddal ringattál,

De meglásd, erőt kapsz a lábadozáshoz,

Visszatér lelkedbe az éltető derű,

Begyógyul sebe e kegyetlen rontásnak,

Lépted nyomában újra kizöldül a fű!

A csatolmány Horváth Piroska alkotása.

Legutóbb szerkesztette 2019.10.29. @ 10:15 – M.Simon Katalin

.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }*

Rózsám, rózsám, édes rózsám,

Lehajlott, jaj ágad,

Csillagokra nem tekintsz már,

Bólogat a vágyad.

Szép virágod keresztté vált,

Szirmaid száradnak,

Akik eddig fentről néztek,

Ma már lenn siratnak.

Rózsám, rózsám, édes rózsám,

Ilyen a mi sorsunk,

Tavaszt, nyarat vígan éltük,

Ősszel szomorkodtunk.

Súlyos teher, jaj virágod,

Szirmaid elhagynak,

S akik eddig fentről néztek,

 Télben megsiratnak.

Legutóbb szerkesztette 2019.10.29. @ 10:07 – Thököly Vajk