Ne hidd, Sziler, hogy könny? volt a múlt;
csak nem volt az, amihez mérni –
és bármilyen, mint egykor még jelen,
hát értelmezhetetlen, érthetetlen,
örök púp aktuális hátunkon, mi kezeletlen.
A legsötétebb minden múltban az, ha ott marad,
és értelmet már nem nyer sohasem.
De mégis, mikor végre kell – el?jön,
és értelem ruházza fel egykor setét tekintetét:
beteljesült: meglátás lett, ami egykor csak bámulat,
amib?l annyi volt, de mind csenevész, félszeg –
hát létrejött id?knek elnagyolt egésze,
mi jóval több, mint egyszer itt vagy ott.
Mesébe lép, aki e múltra érez,
itt lényeges már erd?, irányt? és a t?r.
Labirintust – mi önmagában csapda,
irányt? t?rje bökhet át, hogy útat adjon:
fölismerés és szeretet, s vigyázz a lábra,
mi bajból kivezethet, mire tapodjon.
Legutóbbi módosítás: 2020.01.13. @ 13:22 :: Adminguru