Marthi Anna : Bélyeg, japán sellők, pirkadat

A sell?lányok halfarkát kidobta a víz.

Tengermély zokogással.

Bíbor ajkát nyújtja az ég,

lecsöppen az idill.

Hagyj ma. Hagyj, hisz láthatod,

mindig érted éltem.

Áldozat bárányai a sóíz? felh?kupacok.

Ruhákat válogatok. Hogy a lélek…

Formákból kiöntött homok.

Nem itt kezd?dik az élet.

Együtt lobogunk fel a tejútban.

?si szárnyasoltár angyalok

viszik a babért, és pilleként

ejtik egy kis rekeszbe, hol

az isteni fal leomlik,

fénybet?kkel válik

egy álom

láthatatlanná – fénymez?kben.

Legutóbbi módosítás: 2020.01.13. @ 13:23 :: Adminguru
Szerző Marthi Anna 1359 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak