Kőmüves Klára : “Gyovonás”

Fotó – Nógrádszakál

 

Gyovonás: gyónás (Micsián Margit)

 

A papocskánk majd az utolsó pillanatban érkezik, autójával begördül a hullaház mögé, aztán sietve ront a sekrestyébe, hogy magára öltse a tiszteletét. Már korábban megérkezett az evangélium, harang cseng?hangra ébredtem ma is ââ?â?¬ vasárnap van, még mindig er?szakosan fúj a szél, templomba siet, aki fél. Egyesek valóban kiegészülésben hiteskednek, mások csak megjelennek az utolsó divat szerint és vannak akaratuk ellenére padsorokba kényszerített gyerekek, ?k szívesebben néznék otthon a reggeli meséket.
     Magam is kényszerítve voltam régen, képzeletben bíbel?dtem Isten perselyével. Míg az áhítatoskodó feln?ttek hol térdeltek, hol meg álltak, lefejtettem a gombokat ingemr?l… Nekem nem számított, hogy mások a perselybe pénzeket dobálnak.

     Még tíz sem voltam, amikor el?ször “gyovontam” és papunkkal igazán alaposan összeszólalkoztam.

     Bevallottam, hogy a forintokból inkább fagylaltot vettem valahányszor hazafelé sétáltam a misér?l, erre ? megkérdezte, mib?l gondoltam azt, hogy az Istennek gombokra van szüksége. Nagyszájú voltam persze, alaposan felvágott nyelv? gyerek ââ?â?¬ mindenre válaszolni tudtam, bármit kérdezett. Elmeséltem hát, hogy a hittanórán azt tanultuk, nem szép dolog a meztelenkedés, hát, inkább van az Istennek szüksége gombra, mint pénzre, ugyanis szinte parancsolatba fektetett a megfelel? öltözet, míg tudomásom szerint a mennyben boltok nincsenek.

Klárikám, kedves gyermekkori emlék, de azért ez inkább naplóbejegyzés legyen…

Legutóbb szerkesztette - Kőmüves Klára
Szerző Kőmüves Klára 610 Írás
Később talán hosszabban bemutatkozom, most csak annyit; vidéki vagyok és főleg a verseket szeretem (olvasni ...és írni is :))