— Adde a sityakod! — kiáltotta Gabi, és a másik gyerek sapkáját meg akarta fogni.
— Nem! — ugrott hátra riadtan Zolika.
Gabi azonban nem hagyta annyiban a dolgot, és utána ugrott a hátráló gyereknek, lekapta fejéről a sapkát, majd a megszerzett zsákmánnyal futásnak eredt. Zolika utána.
— Add vissza! — kiáltotta, és megragadta a másik blúzát hátulról.
Az anyukák ott ültek az árnyékban a ligeti padon, s elmélyülten tárgyalták a divat legfrissebb eseményeit.
— És láttad Marcsit, hogy elcsúfította magát ezzel a rövid hajjal?
— Rémesen néz ki!
A ligeti játszótéren közben tovább zajlottak az események. Ahogy Gabi megérezte, hogy elkapták a grabancát, eldobta a sapkát. Bele a sárba. Zolika felvette és sírva törülgette. A sírás hangjára az anyukák is felfigyeltek.
— Gabikám, ne bosszantsd a barátodat! Nem szép dolog. Szégyellem magam miattad! — dorgálta gyermekét anyuka.
— Jaj, te kis nebántsvirág! Ne sírj már! Nincs semmi baj! — így a másik anyuka.
A két gyerkőc meghallgatva a szülői intelmeket, elvágtatott a homokozóhoz és megfeledkezve az előbbi incidensről, önfeledt játékba kezdtek. Az anyukák is visszaültek a padra, hogy folytassák ahol abbahagyták.
— Éppen azt akartam mondani, hogy milyen rosszul választott Marcsi fodrászt. Nem ért az a kliens alkatához, jelleméhez, de aztán ez az erőszakos Gabika megtámadta azt a szegény Zolikát…
— Ki az erőszakos? Gabi? Hát nem Zolika rángatta meg a blúzát, hogy majdnem elszakadt?
— Szó sincs róla! Zolika csak a sapkáját akarta visszaszerezni. Máskülönben jó lenne, ha szóba állnál a fiaddal, és kinevelnéd belőle az agresszivitást. Ezt, mint barátnő mondom neked.
— Nocsak!
— Igazán ne vedd rossznéven, de…
A megszólított azonban nem várta meg a mondat befejezését, hanem felpattant.
— Gabiii! Gábor! Gyere, megyünk! — szólította a csemetéjét ellenkezést nem tűrő hangon.
— De… — szorult bele a szó Zolika anyukájába.
— Viszontlátásra! — szűrte halkan a fogai közül a köszönést a másik, és kézen fogva Gabit, elviharzott.
Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:31 :: dr Bige Szabolcs-
