Ezt írtad
Technicolor pillangók
vetítik az életem
mások fehérített lenvászon lelkére.
Dermedtség ellenszerét keresném, ehelyett
részeg holdkórosként vánszorog
minden perc tudatom kócos peremén,
és gyűrődéseket bámulok sárguló falakon.
Viaszpanoptikum vesz körül,
túlságosan valószerű másolat
vörös színpadi függönyön feszül,
rajta felirat: NINCS KIJÁRAT
Apámnak
A véletlen tökéletes szóképe annak
ki csüggedésben, végzet titokzatos talajában
ihletet keres
s megszületik mindent-akarás vágya
Miközben feltűnik a sors finom metszésű arcéle,
A jelen pillanat saját halálával vív ádáz harcot,
mint aki mindent egy lapra tesz fel,
mint egy orkánba feldobott papírpénz.
Fej vagy írást játszol válaszutakhoz érve,
felülvizsgálsz mindent mi történt,
abbamaradt vagy csodálatot keltett,
amint tudatod szelében vad táncot pörögtek.
Fej vagy írást játszol csókokkal,
álmokkal, könnyekkel és bölcsességgel
fittyet hányva logikára, intő jelre.
Jövőd álmait kergetted, múltad démonait idézted,
Fej vagy írás…
Fej vagy írás…
Nyitott ablakodon kiosont az akarat,
Papír-táncot jártál hangulatok viharában,
míg egy mosoly illatosította pillanataid.
Mindez megtörtént,
csak az idő nem várta meg
elmúlásod.
Pókhálók
Szemem újra retró képeket érzékel,
Ilyen a filmek drámai fordulata,
kulcspontja saját tükörképemhez
tükröz korhű keretet.
Pókhálók lógnak rajta.
Legutóbbi módosítás: 2012.04.02. @ 16:11 :: Ady Ágota Melinda
