Értünk lobog fenn a zászlórúdon…
ujjong a szív, vagy lázad a múlton
remény-felhők tört-vitorlásaként
vérünkben hordjuk megszentelt nevét,
hogy ármány-viharnak ellenálljon
poklok tüzén, mennybéli sétányon.
Lelkünk-selyme ő, otthonunk, hazánk,
örökségként őseink hagytak ránk
ezerévnyi csörömpölő csöndet,
s jajkiáltást,
-piros-fehér-zöldet-
csillagívű háromszínű sávon.
Túl fájó békén,
édes viszályon.
Legutóbbi módosítás: 2012.01.19. @ 20:47 :: Seres László