Szinay Balázs : Hamvasi életmű, de kinek? – Hamvas Béla és – magyar Hüperion

 

Hamvas kötethez jutni ma, a szerz? halála után negyvenhárom évvel sem egyszer?. A könyvtárak, mintha rejtegetnék az életm?vet. Alkalomról-alkalomra a raktárból lehet kicsalni egy-egy példányt a sorozatból, de kétszer ugyanazt sosem. Az antikváriumok gyakran az új kiadványokéval megegyez? áron, esetenként drágábban árulják a Hamvas köteteket. Az életm? eddig megjelent kötetei közül mindegyik egyszerre, egy id?ben egyetlen könyvesboltban sosem kapható. A kiadó weboldalán keresztül egy-egy kötet megrendelhet? azok számára, akik ennek árát képesek és hajlandók megfizetni. Másoknak marad az interneten hivatalos vagy nem hivatalos verzióban elérhet?, elektronikus formában megtekinthet? vagy letölthet? kötetváltozatok valamelyikének, vagy azok részleteinek áttanulmányozása, ha ehhez van elég idejük, türelmük, kitartásuk. Ha ezen a problémán túljutunk, vagy egy pillanatra más irányba fordítjuk tekintetünket, egy újabb sarkalatos kérdéssel találjuk magunkat szembe: Kiknek és kikhez szól ma és általánosan a hamvasi életm??

Pár hónappal ezel?tt egy Hamvas kötetr?l írt recenziómhoz ez a visszajelzés érkezett: „…öröm látni, hogy manapság egyáltalán még felmerül Hamvas Béla neve és (ráadásul) valaki még elmélyülten is foglalkozik a munkásságával.” A reakció megdöbbentett. Nem is újszer?sége, hanem kíméletlen aktualitása és tényszer?sége okán. Ekkor tudatosul bennem végérvényesen az, amit már egy ideje éreztem, a magam számára azonban mégsem mondtam ki. Hogyan lehetséges ugyanis az, hogy a hamvasi életm?vel még nem is foglalkoztunk, de már arról lehet beszélni, hogy jó, hogy még valaki foglakozik vele? Hamvas üzenete aktív szerz?i id?szakában és azt követ?en is folyamatosan aktuális maradt, mégis életében igen kevés munkáját engedték megjelenni, most pedig, amikor bár munkái megjelenhetnek és az életm? kiadás kétharmadán túlvagyunk, megint arról beszélhetünk, hogy szerencsés, ha valaki még foglalkozik vele. Ennek alapján úgy fest, hogy Hamvas nem tudott túllépni a rendszerellenesség státuszán. A maga korában az aktuális hatalmi rendszer nyomása, ma pedig a közérdekl?dés megváltozott volta miatt. Ahogy Weiner Sennyey Tibor nemrég, az Irodalmi Jelenben megjelent cikkében olvasható: Egy könyvesboltos szerint Hamvas írásait csak nagyon kevesen olvassák magáért a mondanivalóért. Legtöbben A bor filozófiáját ismerik – s ahogy ez az ismer?söm fogalmazott: »azzal mindent el lehet adni«.” Aztán kés?bb szintén e cikkben olvasható: Sok olvasója egyébként éppen azért fordul el Hamvastól, mert mindent annyira tud. És a tudás – f?leg, ha emberi gyengeségeinkre vet fényt – nyomasztó lehet.” A mai kor emberét tehát zavarja és sérti a tudás, a tudatosság, a tiszta erkölcsi alap, ezért az ilyen és ehhez hasonló tartalmakat már-már rutinszer?en elutasítja.

Persze Hamvas követ?k és rajongók vannak ma is. Az ezzel kapcsolatban fellelhet?, látható információk azonban ellentmondásosak. A szakemberek és a Hamvas kutatók meggy?z?dése szerint Hamvas Béla a magyar irodalom egyik legnagyobb vagy els?számú alakja. Éppen ezért feladatuknak, kötelességüknek érzik az életm? méltó rangra emelését. A tervek között szerepel az életm? egyetemi oktatásának bevezetése, s?t egyes helyeken ez már gyakorlattá is vált. Ez azonban mégis kétségeket ébreszt. Hiszen ki az, aki az életm?vet méltó rangjára képes emelni? Els?sorban az, aki azt megértette és az ennek megfelel? alapállást megvalósította. Ehhez viszont Hamvaséhoz hasonló mélység? irodalmi, filozófiai és spirituális felkészültséggel kell rendelkezni, mivel Hamvast pusztán irodalmi szempontok alapján értelmezi lehetetlen és értelmetlen.

Valahol értetlenségre ad okot a Hamvas rajongók és követ?k magatartása is. A többség, mintha „elbujdosna”, és önmagában, csendben, szinte titokban kedvelné és dolgozná fel a Hamvasi üzenetet. Ez részben érthet?, hiszen a Hamvasi értékrend és gondolkodás fogadtatása ma egyáltalán nem egyértelm? és azok követése – bár éppen az ellenkez? hatást kéne kiváltania – visszás helyzetet teremthet. Ugyanakkor elkeserít?, hogy ez a csendes többség hangját nem hallatja, egymással kapcsolatot nem teremt, a szükséges és lényeges interakciót kerüli. Más a hangos kisebbség helyzete, akikre a Hamvassal kapcsolatosan megjelen? cikkek lel?helyein, a különféle viták kereszttüzében az interneten rá lehet találni. Ezekben az interakcióban azonban kevés az egyetértés, a termékeny együttgondolkodás és inkább a torzsalkodás, a félreértelmezés, az egymás mellett elbeszélés, pártoskodás, esetenként a közönségesség a jellemz?, szöges ellentétben azzal a viselkedéssel, amit Hamvas hirdetett, de éppen rá hivatkozva. Összességében pedig a Hamvassal foglalkozó fórumokban túl nagy aktivitás nem tapasztalható. A vitákban külön problémakört képez, az, amire a bevezet?ben is kitértem, vagyis a Hamvas kötetek elérhetetlensége, mely bár valós probléma, mégis kérdés, hogy mennyire lényeges? Ugyanis a Hamvasi üzenetet akár egy jól megválasztott kötetb?l is ki lehet olvasni. Más kérdés, ha az érdekl?désünkben nem min?ségi, hanem mennyiségi szempontok dominálnak. Vagyis minél többet olvasnánk ugyan Hamvastól, azonban mindezt a megértés igénye nélkül tennénk…

 

***

 

Hamvas magyarsághoz való viszonya éppen olyan ellentmondásos, mint a magyarság hozzá f?z?d? viszonya. Van, aki ízig-vérig magyar szerz?nek tekinti, mások éppen a magyarság és a magyar irodalom iránti megvetését hangsúlyozzák. ? maga A magyar Hüperion cím? kötetben körvonalazza leginkább a magyarsággal kapcsolatos álláspontját, mely egy amolyan se veled, se nélküled kapcsolatot tükröz. Ebben egyértelm?en kinyilvánítja a nemzet és a nemzetszeretet jelent?ségét, saját, magyarsággal kapcsolatos vállalását, küldetését – miszerint személyes kötelességének érzi a magyar nép szellemi felemelkedésének ügyét –, ugyanakkor arra is utal, hogy ennek legf?bb akadályozója éppen a magyar nép és az aktuális közgondolkodás. El?dei közül többeket mesterének tart, ám még több szerz?t elutasít, munkásságát elveti. Az értékelés szempontja, a mérce mindvégig a magyarság szellemi felemelkedéséért tett lépések mennyisége és min?sége marad. E mellet persze Hamvas a szellem egyetemes felemelésének ideáját sem veti el, vagyis egyszerre gondolkodik sz?kebb, lokális és szélesebb távlatokban is.

Ahogy Dr. Horváth Róbert vallásfilozófus 2011. augusztus 2-án, Ver?cén tartott el?adásában fogalmaz: „Hamvas Béla életm?ve és alakja a magyarság számára elementáris fontosságú kérdés, kulcspont: ? az a legismertebb író, aki képes a magyarságot valódi szellemi kérdések felé irányítani. Szellemi nívóra emelni, metafizikai valóságba helyezni, úgy, hogy a nemzeti hovatartozás és min?ség mindeközben nem tagadtatik meg.” M?veit olvasva Hamvas erre kétségtelenül alkalmas, ám a kérdés megint ugyanaz: vajon a másik oldal, a befogadó közeg, a magyarság is képes-e? Képes-e a közönség azon túllépni, hogy Hamvast nem kedvelni, élvezni, szeretni, hanem megérteni és befogadni kell? Képes-e azon túllépni, hogy, mert gyengeségeire rámutat, Hamvasban nem az ellenséget, hanem a fényhozót kell meglátni? A probléma egyáltalán nem új kelet?. Mondhatni történelmi, egyetemes. A fényhozóknak általában szenvedés és megvetés jutott osztályrészül, haláluk után pedig örökségüket az utókor felboncolta, elferdítette és az csak egy kisebb, ért? közeg emlékezetében maradt meg hitelesen, szerencsés esetben tartósan, generációról generációra áthagyományozódva. Ám a jelen mindig éppen arról szól, hogy adott az álláspont, a magatartás, a hozzáállás megváltoztatásának lehet?sége.

Talán természetes és érhet?, hogy Hamvas több helyen csalódottságának és fájdalmának ad hangot egy olyan közeggel szemben, melyért az igazságkutatás szolgálatában életét és munkásságát áldozta, és mely éppenhogy ezért elítéli, ellene fordul, miközben ? maga a „spirituális nemzetprogram” kivitelezésén fáradozik. Mindez azonban egyszer? emberi reakció. Mintha Hamvas és a magyarság reakciója szoros együttállásban lenne. Hamvas védekezik, hogy szolgálhasson, a közeg melyben tevékenységét kifejti pedig szintén védekezik, hogy önmagára alkalmazott énképe ne sérüljön, azt feltételezve, hogy ez válik javára és erre alapozhatja kés?bbi épülését. A Hamvasi reakciót azonban értelmetlen összetéveszteni a hamissággal, vagy a hiteltelenséggel. Elutasításának egyetlen reális oka az lehet, ha nem értünk egyet életm?vével, ám ehhez el?ször át kell tanulmányoznunk és meg kell értenünk azt. Egyéb esetben csak a figyelem hiányáról, kapkodásról, el?ítéletességr?l, lustaságról és következetlenségr?l beszélhetünk. Az életm? és az életút tekintetében reális következtetéseket levonni nem tudunk.

 

***

 

A hamvasi életm? feldolgozásával és megértésével látszólag még mindig er?sen adósok vagyunk. Manapság akárhányszor, ha az A láthatatlan történet „szlogennel” találkozok, nem csak egy Hamvas kötet címe jut eszembe, hanem a szerz? körül kialakult helyzet és események láncolata is. Az a kutatás és érdekl?dési min?ség, ami a láthatatlan életm? után ered. Mert Hamvas a maga valóságában és fényében ebb?l egyel?re nem látszik kirajzolódni. Még mindig kevesen foglalkoznak érdemben a témával, és az egyes értelmezések egyben egyéni álláspontokat is tükröznek, elvéve az érdekl?d?t?l, az olvasótól az önálló értelmezés lehet?ségét. Persze, aki a témában állást foglal, szükségszer?en képvisel valami fajta irányultságot, ám nem mindegy, hogy ez pusztán sugalmazásként, felajánlott alternatívaként, vagy konkrét és ellentmondást nem t?r? álláspontként van jelen. Ha a Hamvasi életm? ténylegesen fontos, szervez?dni kell és el kell hagyni a felszínes értelmezés görcsösségét. A helyzet nem könny?, mivel a hozzáálláson, a gondolkodásmódon kell változtatni. Hamvas megértésének és követésének el?feltétele az a szellemi átalakulás, melyre tulajdonképpen m?veiben utal, és mely felé irányítani igyekszik az olvasót. A feladat azonban pontról pontra haladva nem kivitelezhetetlen.

A hamvasi életm?vet értelmezni csak a világirodalom történetét, természetét, f?bb folyamait, tendenciáit kiismerve lehet, beleértve a filozófiai és vallási irodalmat is. Fel kell ismerni, hogy honnan indult el, miért alakult ki az irodalom, és melyik volt az a funkciója, melyhez id?r?l id?re visszatért, vagyis miként igyekezett feltárni, megörökíteni és befolyásolni az emberiség gondolkodásmódját, visszatér?en kimondva azokat az egyetemes emberi és erkölcsi alapelveket, amik a keletkezést?l támpontként szolgáltak a közösségi együttélés kívánatos körülményeinek megteremtéséhez és melyeket a létezés alaptermészetéb?l, törvényszer?ségeib?l fakadóan megkerülni nem lehet.

Általános történelemszemléleti alapelv, hogy a kiemelked? történeti események és személyek megértéséhez és elhelyezéséhez els?sorban tanulnunk kell és feln?ni az értékelés feladatához, nem pedig lehozni azokat saját korunkból és ehhez kapcsolódó tapasztalatainkból fakadó értelmezési, befogadási kereteinkhez. Ez alól Hamvas Béla és a hamvasi életm? sem kivétel. Hamvas teljes életm?ve sosem kerül elénk, tekintve, hogy az életm? sorozat nem fogad be mindent, illetve mert egyes anyagok elvesztek. Ugyanakkor elhelyezéséhez nem is kimerít? anyagismeretre, hanem gondolkodásmódjának, logikájának, m?vei szerkezetének, és ezáltal üzenetének kiismerésére, átlátására van szükség!

 

Legutóbb szerkesztette - Adminguru
Szerző Szinay Balázs 64 Írás
www.szinba.blogspot.com