Seres László : Utórezgés

2011.12.14. Seres László Vers 23
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Mivé lesz, mondd a régi barátság,

-az ember magától is menekül-

mikor kiálltunk egymásért, -lássák-,

többek vagyunk ketten, mint egyedül.

 

Elfojtva, felgyújtva vágyak között

utórezgés lett vad villámlásban,

ami benned mások által tündökölt,

benned hamvad el s elhamvad másban.

 

Ne szégyelld, szólj, ha fáj, ha bántanak

-lelkedből- s a barátság megmarad

szárnyba szökkenőn lombot-hozónak

 

s varázserő lesz a tiszta szóban,

mindegy, ki kezdi, nem hallgathat el,

míg te vagy ő és benned ő a te…

Legutóbbi módosítás: 2011.12.14. @ 19:35 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.