H.Pulai Éva : Tragédia karácsonyra

Madách Imre Az ember tragédiája idén új kiadásban jelent meg Jankovics Marcell színpompás képeivel illusztrálva.


Az Akadémiai Kiadó Jankovics Marcell animációs filmváltozatának képeivel adta ki Madách Imre Az ember tragédiája cím? m?vét a dráma megjelenésének 150. évfordulója alkalmából; a napvilágot látott könyv az elmúlt másfél évszázad kötetei el?tt is tiszteleg.

 

A napokban megjelent 320 oldalas kötetr?l szólva Pomázi Gyöngyi, az Akadémiai Kiadó szerkeszt?ségi igazgatója az MTI-nek kedden elmondta: Madách m?ve számtalan kiadást megért, ebben az esetben nem a szöveg megjelentetésén volt a hangsúly.

 

Jankovics Marcell évtizedek óta készül? monumentális projektje, Madách Az ember tragédiájának filmes feldolgozása, oly’ sok id? után végre révbe ért. Jankovics 1983-ban végzett a forgatókönyv megírásával, amelyb?l azóta is dolgozott, mozifilmet szeretett volna bel?le készíteni, de finanszírozási okokból akkor nem lett bel?le semmi. Tervér?l ezek után sem mondott le, így a gyártás 1988-ban mégis elkezd?dhetett, és hosszú hányattatások után nemrégiben ért véget. Jankovics egy 1996-os interjúban így nyilatkozott: „Nekem 2014 a véghatárid?, mert az a nagy Madách-évforduló, egyben az utolsó, amit még megérhetek. Ha nem készül el, akkor befejezetlen film lesz, muszáj befejeznem.”

 

Jankovics megvalósította az álmot, és idén novemberben Az ember tragédiája végleges formát öltött. De nemcsak a filmben, hanem egy gyönyör?, keményfedeles könyv alakjában is, amely a filmváltozat válogatott képeivel került illusztrálásra. A könyvet az Akadémiai Kiadó jelentette meg, és néhány hete kapható a könyvesboltokban.

 

Mint Pomázi Gyöngyi mondta, ahogy Az ember tragédiájában a tizenöt szín az emberiség állapotának, történelmének egy-egy mozzanatát jeleníti meg, és egészen különbözik egymástól, ugyanígy az animációs filmben is mindegyik szín technikája, világa teljesen más. „Ezt a közös vonást használtuk ki: a kiadvány amellett, hogy látványos, többé is vált ezáltal: szöveg és kép hatnak egymásra, a kötet olyan, mint egy id?utazás” – fogalmazott, hozzátéve, hogy az animációs film mindegyik színéb?l a legjellemz?bb képeket válogatták ki.

 

Úgy vélekedett, hogy az Akadémiai Kiadó küldetéséhez illik egy ilyen nagy m? és egy másik jelent?s alkotó találkozásából született kötet megjelentetése.

Mint megjegyezte, kiadásuk mottójául a „Ne szánjatok. – Miénk / Ez ?rülés; mi józanságtokat / Nem írigyeljük. Hisz, mi a világon / Nagy és nemes volt, mind ily ?rülés, / melynek higgadt gond korlátot nem ír” – idézetet választották.

 

Magához a Tragédiához felesleges is kommentárt f?zni, örök érvény? remekm?, melynek mondanivalója a korral sem vált meghaladottá vagy idejétmúlttá. S?t, ha a Falanszter színt vizsgáljuk, csak egyre aktuálisabb… Jankovics Marcell pazar rajzaival kiegészítve, a fényes borítójú, f?zött kiadás igazi különlegesség, melynek minden könyvszeret? ember polcán ott a helye. Karácsonyi ajándéknak pedig egyenesen kiváló.

 

 

Akadémiai beszélgetések – Jankovics Marcell Az ember tragédiája cím? filmjér?l

1998. február 18.

 

Jankovics Marcell:

Az ember tragédiája

 

Köszönöm, hogy ennyien eljöttetek, hiszen az id? nem olyan, ez nagy megtiszteltetés számomra. Valamit a filmr?l, amit ténylegesen átadtunk és valamit a dolog hátterér?l.

 

1983-ban végeztem a forgatókönyv megírásával, amib?l ma is dolgozom. Valamennyit változott, de csak részleteiben. Eredetileg az volt a szándékom, hogy mozifilmet készítsek bel?le; a Pannónia ezt nem akarta megfinanszírozni, nevesítsük, dr. Matolcsi György nem akarta finanszírozni, ezért a Televízió vezet?ihez vittem el. Kornidesz volt akkoriban az elnök, és létre is hívott egy bizottságot, mindjárt nagyon szerencsétlenül Szinetár Miklóst nevezve ki a bizottság elnökének, aki rendelkezett egy Tragédia feldolgozással. Ebb?l lehetett tudni, hogy nem lesz a dologból semmi. 4:2 arányban szavazták ki. Meg kell mondanom, hogy S?tér István és Vámos László nagyon támogatták, s mindmáig lélekben eljárok a sírjukhoz. Vámos egyébként kés?bb még többször érdekl?dött, hogy hogy áll a dolog.

 

A rendszerváltást megel?z? évben, 1988-ban kaptam rá induló pénzt, akkor még mindig ugyanattól az igazgatótól, mert hirtelen úgy érezte, hogy jóban kell lenni Az ember tragédiájával. Akkor kezdtem el csinálni, tehát gyakorlatilag tíz éve. Akadozva ugyan, de azóta is csinálgatom ezt a históriát, és nem folyamatosan. Ám annak ellenére, hogy most egyéb filmes és hivatali megbízásom van, változatlanul készül. Tíz szín van készen. Nem fogom mind a tizet bemutatni, mert nagyon fárasztó lenne. Kett? pedig gyártásban van. Nem mondom el a támogatókat, de meg kell mondanom, hogy saját pénzem is van benne, s nagy örömmel olvasom Fellini életrajzában, hogy ? maga is tette be saját pénzét saját filmjeibe, mert fontosnak tartotta, hogy elkészüljenek. Nekem nincs gyerekem, vitorláshajóm, filmem van helyettük is.

 

Nem végleges a dolog, ami látható, az egy nyers változat. A jelenlegi szerkezetében úgy látható, mintha minden szín egy önálló filmecske lenne, eleje f?címmel, vége f?címmel, hanggal, zenével, szöveggel lekeverve, de ez a keverés nem végleges, és azon kívül, mint látható, van videóvágás egyes pontokon, ahol találkoznak a színek, a film már össze van kötve. Tehát készülne bel?le egy televíziós változat és készülne bel?le ideális esetben egy moziban is levetíthet? változat. A dolgot nehezíti, amilyen lassan gy?ltek eddig és ezután is fognak gy?lni a pénzek, mert kormányunk nem erre adott nekem támogatást, hanem egy másik filmre, ami nem baj, csak amiatt ez is lassabban készül. Nekem 2014 a véghatárid?, mert az a nagy Madách évforduló, egyben az utolsó, amit még megérhetek. Ha nem készül el, akkor befejezetlen film lesz, ami helyzeténél fogva nem hasonlítható össze egy befejezetlen regénnyel, befejezetlen operával, az úgy jár, mint Eizensteinnek a Mexikó filmje. Muszáj befejeznem.

 

Nem sorban haladtam vele, mert ahogy jöttek a pénzek, úgy dolgoztam. Megvan az els? szín, a harmadik, a negyedik szín, megvan a két prágai és közte a francia forradalmi szín, és megvan a Falansztert?l végig. Dolgozom jelenleg a Paradicsomon, a második színen és dolgozom a római színen. Ezeknek megvan az anyagi fedezete is. Tulajdonképpen tehát 12 szín kész, ez körülbelül háromnegyede a teljes hossznak, mert a három legizgalmasabb, legdrágább, legnehezebben kivitelezhet?, sok animációval, sok embert kívánó munka a görög, a bizánci és a legnagyobb, a londoni szín, amit én úgy képzeltem el, hogy elkezd?dik Madách jelenében és befejez?dik az én jelenemben. Ez egy id?utazás. S jelen pillanatban csak drukkolok, hogy maradjon meg ez a ronda globalizációs világ, mert most olyan a világ, mint a londoni színben, és hogyha véletlenül 2014-ben „megjavul”, amit nem hiszek, akkor Madách már idejétmúlta lesz.

 

Nem biztos, s?t valószín?leg nem marad meg az a hangfelvétel, aminek az alapján készül, ami azért lesz sajnálatos, mert vannak olyan színészek benne, akiknek szeretném megtartani a hangját, de hát ez egy rádiójátékszer? felvételben készült, tehát nem lehet csak úgy utószinkronizálni itt, ott, amott. De nem igazán sikerült a hangfelvétel, technikailag, hallhatóság, keverés szempontjából hagy maga után kívánnivalót, s mindez a csóróságnak köszönhet?. Mit mondjak még err?l? Azt, hogyha az eredeti darabot lejátsszuk, az négy és fél, öt óra terjedelm?, én százöt percre húztam meg a dialógust, abból kiindulva, hogy benne kell legyen minden fontos közmondás, ugyanakkor ami képben is elmondható s aminek éppenséggel nincs aktualitása, de nagyon facsarja már a fülünket, és a Nógrád megyei, szlovákos íz?, jambikus magyarságával nehezen érthet? ma már, azokat kihagyogattam. Meg hát a film egy más világ, az dialógusra épül, ugyanakkor h?ségesnek kell lenni, szóval egy nagy falat. Készen 150-160 perc lesz a hossza. (…)

[…]

(…) De elmondom, az én felfogásom szerint a lényeg az, ami a Falansztert követ? Úr színben hangzik el, amikor Ádám maga mondja, hogy: „a cél halál, az élet küzdelem és az élet értelme a küzdés maga”. S akkor a végén kétségbeesésében mégis rákérdez, hogy adjon már az Isten neki valami támpontot és Isten sem tud ennél többet mondani, mint amit Ádám már kimondott: „mondottam ember, küzdj és bízva bízzál”. Ezt én elég cinikusan vezetem el a végén, mert megjelenik valóban Isten láthatóan, mégpedig azoknak az alakjában, akiknek a film során végig ? kölcsönözte a hangját. Ez nem derült ki, mert az els? színt nem láttuk. Szilágyi Tibor az Isten hangja, akinek cinikus hangja van, és meg is szoktuk ebben a szerepében, tehát ennek a generációnak, aki jól ismeri ?t, ? egy könnyen elhelyezhet? alak. Le is lettem emiatt tolva, mert az ideggyógyintézetben van egy vallásetikai osztály, ahol gondolom én, a bigottériában szenved?ket gyógyítják, és ennek az osztálynak a vezet?je egy vallásos professzor és ? haragudott rám, hogy én ilyen cinikus hangot adok a Jóistennek. Pedig ? akkor nem is látta a végét, tudniillik a darabban mindazok, akik a hatalmat képviselik, Robspierre vagy a végén az öreg a Falanszterben, ezek mind a Jóisten hangján szólalnak meg, és amikor elmondja, hogy ember küzdj és bízva bízzál, akkor ezek az arcok bukkannak föl. Tehát elég egyértelm?, hogy erre a kérdésre Madách szerint nem ? adja a választ.

[…]

Szakonyi Károly: Nekem nagyon tetszett, hogy ennyire át van írva egy filmi és rajzfilmi nyelvre. Mert láttam egy-két rajzot, de azok csak statikus rajzok voltak Az ember mindig fél az ilyesmit?l, hogyan lesz megrajzolva? Ugyanúgy, mintha egy színdarab lenne és akkor minek az egész? Képregényszer?en. Az, hogy Lucifer is nagyon sok furcsa alakot ölt, és maga az egész jégkorszak kép, ez gyönyör? és unikum, mert ilyesmit nem lehet látni színházban. És a többi képnél is ezek a nagyon érdekes, merész változások, tehát a figuráknak külön a hangulat és tematika szerinti arc- és figuraváltozásai, ezek mind nagyon érdekesek, és csak így megvalósíthatóak. Tehát teljesen adekvát az, hogy így csinálod, mert ezt nem lehet más m?fajban megcsinálni. Képz?m?vészetileg is nagyon szép.(…)

 

Van egy alapvet? oka, hogy én ezt miért akartam megcsinálni. Amikor elolvastam Orwell 1984-ét valamikor a 70-es években, akkor jöttem rá, hogy Madách Imre tud arról, amit érdemes tudni a világról. Abban szerepel az a helikopter, ami az ablakok el?tt megy és ellen?rzi, hogy mi történik a lakásokban. Ez nekem volt a kiindulási pont. Én a Falanszterr?l is mindig úgy gondolkozom, mintha Madách saját korunkról szóló látomása lenne. Ennél messzebbre mutat, hogy „elfogy a sajt és éhen veszünk”. Érdemes volt kivárni a szocializmus végét, hogy m?ködik-e ez a dolog tovább is? M?ködik, ahogy elnézem, a falanszterizmus ez továbbra is tökéletesen m?ködik. A kukázás azóta van. Ezt azért mondom, mert bármennyire is elrugaszkodtam attól, ami az emberek Madách adaptációja, ahogy él bennük, én a filmet rendkívül alázatos f?hajtásnak szeretném szánni, mégpedig éppen azzal, hogy megmutassa, milyen fantasztikus, zseniális módon érezte meg, hogy mit hoz a jöv?. Ez a legizgalmasabb benne. Ahogy a történelmet látja, az nem történelem igazán, hanem a saját korának egy értelmezése a történelemr?l. A jöv?t rettenetesen eltalálta. Az eszkimó színel is, az ?r színnel is, a könyv szerepét, ami sokkal nagyobbá n?tt. A Farenheit 451-ben válaszolódik meg az, amit Madách fölvet, mint problémát. Hihetetlen, hogy a science fiction írók, a filozofikus utópisták, mintha mind ismerték volna Madáchot. És a londoni szín Nyegléje! ? az, akit ma a tévé moderátor testesít meg tökéletesen, aki mindent jobban tud mindenkinél.

[…]

 

 

Forrás:

kulturpart.hu

mma.hu

akkrt.hu

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:38 :: H.Pulai Éva
Szerző H.Pulai Éva 1146 Írás
A H. a nevem előtt, csak egy megkülönböztető jel, hogy ne keveredjenek össze a hírösszeállítások a firkáimmal. *Pulai Éva