Rosmann László : Nem tudom

Nyomtatás

Ebben a térben nincsen határ,

vajon lehet a végtelen után

egy újabb lélegz? világ,

hol szintén terem színes virág,

talán ott is  ölnek,

vagy átadják az ölnek

a szaporodás mámorát,

nem tudom…

és mélyb?l források törnek,

 elérünk oda valaha,

vagy a ballada csak szerény óhaj,

új rendet teremt? sóhaj

hajóink zátonyán,

nem tudom…

ez így élhetetlen lassan,

csak alkuszom,

s telnek medd? napjaim halkan,

er?tlen fohászt kiáltok az égre,

mivégre,

nem tudom…

élni emberként végre,

mert forog az imamalom,

fogy az id?, fogy az irgalom,

visszhangzik bennem a kérdés,

miféle hatalom

próbálja elvenni az eget,

miközben méreget,

nem tudom…

hív a távol, a csillagok,

hogy leljek magamnak új világot,

mennék, vinne a lábom,

csak szárnyam nem találom,

hogy a másság látsszon.

Lehet, nem kelek útra,

de tollam

nem adom.