Jagos István Róbert : Népkonyha

*

 

 

 

Hideg van. A felkelő Nap rideg mosolya füstöt csal ki számból. Kezeimet összedörzsölve hunyorgok. Már megint egy újabb nap. Gémberedett ujjaimat zsebre vágva indulok a vakvilág látványközpontja felé a népkonyhára. Talán jut nekem is egy bögre tea. A levelekkel vastagon teleszórt járdán lépdelve, olykor aprókat rúgva a színes lepedőbe, komótosan tartom az irányt. Nem sietek, van időm. Mért is ne lenne? Nincs ember, állat, aki várna rám. Csak a sarokban a viaszkos asztal. De ő sem hű hozzám. Mindenféle néppel enyeleg. Velem is, ha épp úgy adódik. Olyankor úgy tesz, mintha csak én léteznék számára. Végül is mindegy, ki mit hazudik. A lényeg, hogy elviselje maga mellett a testszagom. Szóval hideg van. Ennyi. Nem több, nem kevesebb. 

 

Legutóbbi módosítás: 2011.11.10. @ 20:23 :: Jagos István Róbert
Szerző Jagos István Róbert 161 Írás
A nevem Jagos István Róbert. 1974 tavaszán születtem. Életem nagy részét Hódmezővásárhelyen éltem le (34 év). Elég korán, 1989-ben 15 évesen kezdtem el verseket írni. Ez a lendület 1998-ig tartott. Szűk tíz év után újra neki fogtam a rímfaragásnak. 2008. óta már prózákkal is próbálkozom. Ugyanennek az évnek őszén, a Csokoládéház című versemmel, bekerültem a ÀžLírikus képzelgésÀ pályázat döntősei közé. Alkotásaim megtalálhatók több országos irodalmi portálon is. Több mint egy tucat antológiában szerepelek mint szerző. 2010-ben Kárász József díjazott lettem, ami által felkértek a Kárász József irodalmi Kör alelnöki posztjára, illetve a Dél-Alföldi Művészeti Kör alapítója és elnöke vagyok. Irányításom alatt az utóbbi kör köteteket is jelentet meg. Egy saját kötettel rendelkezem, melynek címe: Made in az idők hajnalán. Most tavasszal készülök megjelentetni a másodikat ami a Félresértett szavak címet viseli. Verseim ajtók. Bennük és általuk újraéledek - élek újra. Oldok és kötök - megtartok és elengedek. Pillanatot, indulatot, vágyat, szerelmet és gondolatot. Életet és halált. Büszke esendőként vagyok ember, férfi és magyar.