Tiszai P Imre : pillanatkép

felhúzta szoknyáján a zippzárt
átfonta karját a nyakamban
dobott egy gyors csókot a számra
aztán pár kapkodó mozdulattal
összekuszált haját kisimította
az ablak tükrében megnézte
rendben van-e, vállat rántott
jó ez így az utcára rám nézett
s csak annyit mondott:

– nem tudom a telefonom befizetni
  mennyit tudsz adni?
  sietek, nincs több id?m!

—————————————

Jó csattanós a vége, az els? szakasz viszont egy olyan próza, ami nem ér ki a lap széléig. Nem vers. A fotó pedig ízléstelen, és nem a p?reség okán.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Tiszai P Imre
Szerző Tiszai P Imre 388 Írás
"tegnap" stigmák égtek rám, számon csókod mart égőn fájón sebzett vágyódást tested font rám őrlődőn kínzó stigmákat s mert én csak "bennünk" élek, némán mindent eltűrök büszkén